×

Tükör; Megnyugvás

Tarbay Ede

2009 // 09
Tükör

A hó, a csend hallgatag ikre
a surrogástól összenő.
Az autó, szánként, mintha vinne.

A láthatáron zöld mező,
rajta a tér, az idő íve.
A dombon, homlokon redő.

A táj tükör. Rian a foncsor.
A jeges táblák összecsúsznak.
Az arc. A szájon furcsa fintor.
Öregség-foltok. Mindig újak.

A szemen látni. Másra gondol.
A nyár, öbölből, messze úszhat.
A csontja, izma, bőre porból.
Tétován keres volt tanúkat.

Tétován keres volt tanúkat.
A csontja, izma, bőre porból.
A nyár, öbölből, messze úszhat.
A szemen látni. Másra gondol.

Öregség-foltok. Mindig újak.
Az arc. A szájon furcsa fintor.
A jeges táblák összecsúsznak.
A táj tükör. Rian a foncsor.

A dombon, homlokon redő.
Rajta a tér, az idő íve.
A láthatáron zöld mező.

Az autó, szánként, mintha vinne.
A surrogásban összenő
a hó a csenddel megfeszítve.

Megnyugvás

A hóban látható nyomok köröznek,
az állattestek láthatatlanok.
Vadmacska, vadkan semmibe vetkőzhet.
A bőr és szőr párája megfagyott.

Loncsos medvék, agancsos szárnyú őzek
árnyéka egyként fák közt rejtezik.
A szűk patak kiszáradt partja tőzeg –
izzadságukkal színültig telik.

A rohanástól opál és rubint,
cseppekről csepp, a homlokról pereg,
a téli szélben hullik és kering.
A zihálásuk lassul, csendesebb.

Együtt merítik fejüket alá,
és szomjúságuk égőn véget ér.
Maguk megrázva néznek másfelé,
míg torkuk görcse egymással beszél.

Meder maradékán még madarak
osztozhatnak az első napsütésben.
Fölöttük felhő reccsen, szétszakad.
A szemek mögött igen van, és mégsem.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben