Születésnapjára; Ma úgy szeress

Születésnapjára

Kegyes sorsot ígért magának,
csillárt és perzsaszőnyeget.
Szeretkezést, hetente hármat:
ha már az Istent nem lehet.
Nincsen neki fia, se lánya,
gubbaszt harminckét évesen.
Kisvárosi szobák magánya
gyötri, s a kompakt értelem.

Iskoláit mind végigjárta,
a jártnál jobbat nem tudott.
Apja sosem volt, szájba vágta,
aki zsebpénzt csak úgy adott.
Elvett egy lányt, kinek a melle
alma. Gondolj bele: hogy rák
eszi. Nem cserélné egészségesebbre,
aki szeret, veszít úgyis.

Hát vesztét érzi, kóros árva,
csak lépést tud, ha, váltani.
Agya üres, szíve kitárva,
nem képes mással ártani.
Józanul még kísértik néha
régvolt imák, ígéretek.
Ölni, bár volna indítéka,
de már egy Istent sem lehet.

Ma úgy szeress

Figyeljetek szomor kis nőcskék:
jertek, jertek csak boldogan!
Nézek rátok, mint aki nőt még
nem érintett, de megfogan-
tok mindahányan. Mit meddőség!
Tünékeny lázálom csupán.
Felejtsük el, ami nem történt,
méhetek dongó délután.

Lehetne sorsotok, na, könnyebb:
megszülne vágy, sóhaj, mi más.
Se fájdalmak, se sűrű könnyek.
Egy elbaszott férj, nagydumás.
„Jajanyám”-ok, reccsenő ágyak
nekem ugyan semmit sem ér.
Elindulnál, hogy rád találjak?
Megáll a szív, ha van kiér’.

Úgy szeressetek, asszonyok, ha
hajam a vállamig lenő.
Titkát ki átfesti havonta,
ellepke asszony, pille nő.
Lehetne persze sokkal könnyebb,
amíg a hajatok veres.
Vágyatokban is én köszönjek?
Ma légy anyám. Jó? Úgy szeress!