Családmesék
Nyilas Atilla
2009 // 09
Keresztelőre
Fussatok, gyermekeim, fussatok!
Arany leány, ezüst fiú, fussatok!
Hermina és Mátyás szent nevében járjatok,
apátnő és apostol szép nevében járjatok,
hercegnő és király erős nevében járjatok,
nagymamám, nagyapám édes nevében járjatok,
az engem örökbe fogadók áldott nevében járjatok,
a pusztulásban, ahogyan ők, méltósággal álljatok,
mint Erdélyország címerében áll a nap és áll a hold,
szemem szomjas kútjaiban világoljatok,
arany leány, ezüst fiú, szálljatok!
Keljetek föl, gyermekeim, és szálljatok!
Óvoda után
De nem lesz torta, mert nem születés-
ajándékot. Jó, marcipánot!
De nem lesz torta, mert nem születés-
napja lesz, hanem névnap. Nem baj!
megyünk, hanem apának veszünk
ajándékot. Jó, marcipánot!
De nem lesz torta, mert nem születés-
napja lesz, hanem névnap. Nem baj!
Azért vehetünk marcipánot,
Kislányom, most még nem haza-
megyünk, hanem apának veszünk
ajándékot. Jó, marcipánot!
De nem lesz torta, mert nem születés-
napja lesz, hanem névnap. Nem baj!
Azért vehetünk marcipánot,
mert apa nagyon szereti.
A házunk melletti villamosmegállóban
Nagyot fordult a világ,
édesanyám.
Te tizennyolc se voltál, mikor eljöttél otthonról,
én huszonhárom körül jártam.
Neked húszévesen született az első gyereked,
nekem negyvenhez közeledve.
Te mentél volna haza, de nem mehettél,
én mehettem volna, de nem mentem.
Te aztán többé nem is mentél,
de én azért még pár hónapra visszakecmeregtem.
Ti összespóroltatok egy lakásra,
én örököltem a nagyszüleimét.
És másik gyermeketek is kapott.
Én meg tudok-e majd egyiknek is adni?
Nagyot fordult a világ,
édesfiam.