×

Két emlék a múltból

In memoriam Sánta Ferenc

Buda Ferenc

2009 // 02
Sokan szólalnak meg a mai nap e helyütt Sánta Ferencről. Épp ezért – ám eredendő szokásomhoz híven – mondandómat én rövidre fogom. Kísérletet sem teszek rá például, hogy nyomról nyomra haladva megfejtsem vers tömörségű prózájának különös titkait. (Mindazonáltal váltig biztatom tudós irodalmár barátaimat: ne elsősorban s ne főleg csupán eszmei megközelítéssel, hanem a részletes és tárgyilagos szövegelemzés – hogy úgy mondjam – hangyamódszerével is próbáljanak a Sánta Ferenc-i életmű mélyére hatolni.)

Jómagam, mint többnyire szótlan megfigyelő, két emlékezetes – legalábbis számomra emlékezetes – jelenetet szeretnék itt felidézni abból a hajdani időből, amikor nemcsak hogy egyszerre éltünk a Földön, ám néha-néha még találkoztunk is.

Az egyik valamikor a 20. század utolsó harmadának kezdete táján történt Kecskeméten, a Forrás kezdeményezte szociográfiai tanácskozáson. (Jellemző – persze elsősorban rám –, hogy az egész tanácskozásból számomra ez a jelenet vált a legmaradandóbbá.) Szót kérvén az elnökségtől, a tanácskozás közepe felé felállt Sánta Ferenc, majd csendes, visszafogott, fegyelmezett hangon, higgadt, racionális érveléssel a moralitás társadalmi, politikai s nem utolsósorban alkotáslélektani fontosságáról kezdett beszélni. (Közbevetőleg: vajon nem furcsa-é, hogy a moralitást s a mortalitást egyetlen kurta, zöngétlen zárhang különbözteti meg egymástól?...) Ott ült a tanácskozás asztalánál sok más jeles személyiség között – sőt pozicionális energiáit tekintve: fölött – megboldogult Tóth Dezső elvtárs. (A mai ifjabbak zöme bízvást az sem tudja már, kit tisztelhettünk benne.) Ferenc elhangzó szavai hallatán Tóth Dezső orcája – akárcsak lakmuszpapír a savas közegben – lassacskán vörös színre vált, majd szinte ki sem várván, hogy felszólaló mondandóját befejezze, felpattant, s gorombán kikérte magának, hogy valaki – bárki – az erkölcs szempontjaival merjen itt előhozakodni. Sánta nem vágott vissza neki; emlékezetem szerint egy pillantásra sem méltatta.

Másik emlékem néhány esztendővel korábbra tehető, s ennek voltaképp személyesen is érintettje vagyok. Ratkó Jóskával kettesben látogattunk el Sántáékhoz. Nekünk akkor még csak három gyerekünk volt, s Feri négyfias családapaként egy – mint hangsúlyozta: bevált – módszer átadásával járult hozzá gyermeknevelési ismereteink gyarapodásához: „Fiaimnak lelkére kötöttem: ha a játszótéren bármi okból bármelyiküket is bántja valaki, fogjanak össze mindannyian, s agyalják meg az illetőt. Utána jöjjenek fel hozzám, számoljanak be róla pontosan, mi történt, hogy történt, s majd én eldöntöm, kinek volt igaza.”

Erről ennyit mondott akkor.

Ezúttal én sem mondok többet róla.

A megemlékezés és a két tanulmány 2008. október 29-én az Írószövetség Sánta Ferenc-emlékülésén hangzott el.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben