×

Glossza; Organum

Czigány György

2008 // 11
Glossza

Csak épp az érthetetlen,
ami nyilvánvaló.
A titok szív-közelben
múlásba ringató.

Anyám, apám hová ment? –
hangjukat képzelem.
Sorsukra mondok áment.
Gyújts mécsest, végtelen.

Elalvó csillagokban
idegen szín remeg.
Csak az vidámít holtan,
hogy ami nincs, szeret.

Organum

Keserű léptek csendjében kezd
keresztutat az imádságra
képtelen szív: hű bokrok függöny-
rései közt mímeli szájszél-
színét a málna, nézést forró
levél, és szőlőfürt a hajló
kézfej türelmét. Szavainkban
zajok tanyáznak, bögre zörren,
vagy kapu nyöszörög leányka-
hangon, az órák suttogása
mindegyre hangosabb. Napfényes
képzelet kozmoszára támad
a hiány láncreakciója –
a visszahulló, újszülött lét
lüktet, dobog a hús-falakban,
maga a szeretet dörömböl
derengő szívkamrába zárva.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben