×

[vajon mit lát…]; [most anyád…]; [reggel…]

Jenei Gyula

2008 // 09
[vajon mit lát…]

(vajon mit lát a haldokló szeme,
ahogy csontsovány arcában ugrál,
mintha már a gödör ugrálna, ami
majd a szeme helyén nő nemsokára?

fekszik a haldokló végelgyengülésben,
csak tekintete szökdel fürgén, kicsit
megpihen a látogatón – valószínűleg
felismeri –, aztán a fehér mennyezeten

szaladozik, s meg-megbotlik a meszelt
fal hajszálrepedéseiben. vajon mit lát
a morfiummal csillapított tudat
a fájdalom szögesdrótkerítésén túl?)

[most anyád…]

most anyád vékony arcára
emlékeztetnek vonásaid, anyám.
(a sárgás bőr olyan élettelen.)
nézlek: ilyen lehetsz majd

a koporsóban is, csak a szemed
lesz csukva, ami most ijedten
vibrál még. nézel: megismersz,
s nem tudom, hogy jelenlétem

zavar vagy megnyugtat. régen
végiggondoltam, de csak
most tapasztalom: meghalni
könnyű, meghalni nehéz.

[reggel…]

reggel háromnegyed nyolc
van. úgy gondolom, ha anyám
éjszaka halna meg, akkor
a gondozónők nyolc körül

telefonálnának. ilyenkor
feszült vagyok, várom, hogy
megszólaljon a készülék.
a reluxa felszeleteli a reggel

fényeit. napok vagy hetek
vannak hátra, mondta az orvos
három hete. kenyeret szelek.
kezdődik az (egyik) utolsó nap.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben