Gyónás helyett; Istenkísértés; Ami érinthetetlen
Sárándi József
2008 // 07-08
Gyónás helyett
Ha bűnöm talán nincs is, szégyellnivalóm azért akad,
de nem földi szolgáidra tartozik, hogy gyónjak érte.
Gyilkolnom kellene, néha azt hiszem.
Győzködöm lelkem elvadult bal felét:
reménytelen a bosszúállás, a nyitva hagyott
spirituális „diadalív”, mely alatt ha egyszer átmegyünk,
nincs többé visszatérés.
Kezdem érteni a zarándokok nyelvét,
külön imájuk van hozzád,
mely összeáll tömeges mormolássá,
s amerre járnak, akár egy kiéhezett, őrjöngő sáskahad,
lelegelik a lélek zöld vetését.
Istenkísértés
Gyógyszerízű ébredések
mocsári hangulataiban
Hozzád fohászkodom Uram
ki nem remélek távlatot
a csak zsarnok mivoltában
megújulni kész
hinta-hatalomtól
ki látó szemmel látom
az öngyilkos civilizációt
de még bízom a füvek fák virágok
elemi erejében
s talán hiszem hogy a méhek
tiszta mézet termelhetnek
trónfosztott királynők kaptáraiban
Ami érinthetetlen
Ha másként különb itt valaki
legkiválóbb hitványaknál
ádáz s beteltebb a kéj –
legalább megalázzák
Ne lelkizzen
kiköpött cseresznyemag
házunk előtt terebült
oxigéngyárrá
Gyökere betont repeszt
s hasztalan metszik ágát
Az Időben megáll
vagy az idő áll meg Őelőtte
Nincs benne semmi gőg –
Angyal fátyoloz fölötte