×

Borzongás egy film után; Katasztrófatöredékek; Mártikának, szemlesütve; Katinak, tág szemekkel

Kiss Benedek

2008 // 07-08
Borzongás egy film után
Jelenczki Istvánnak

Attila, hová lett
parázs szemed?
Aki gebed, hát ingyen
gebed?

Megíratván, mint
Krisztus eleste?
Neked mit írtak
a keresztedre?

„Itt nyugszik egy rongyos
proletárköltő,
milyet nem szül vagy tíz
emberöltő”?

Attilám, téged, mondd:
kik is szerettek?
A mama – őt te is nagyon
szeretted.

Aztán –
sorolnám, de sok az ujjam.
Krakéler vagy – mondták
szánakozóan.

Én tudok még szeretőt –
ki így rakott össze.
Ki hátad mögött állt,
bár nagyon messze.

S ki még egy tisztességes
keresztfát
is fölöslegesnek tartott
hozzád.

Békéljünk? Gazokkal?
Az istennel?
Ki szeret – bár későn –,
csak szegényember.

Ki a világra tarthattál
jussot,
tűrhetted tébolyig
az árva-kussot.

Nem szerettek téged, csak
irigyeltek,
talán csodáltak,
hogy jó a versed.

S kaptál öt pengőt,
s ugrott öt pengő.
„Mi lesz e fiúból, ha egyszer
megnő!”

S te voltál férfi, mint
kevesen mások.
Hej, Messiások, magyar
Messiások!

Kísért,
kísért
a keleti átok!

Katasztrófatöredékek

A rágcsálók

Nem vagyok éhes, csak folyton rágcsálnék.
Én mindig rágcsálok, mindig eszem.
Már nem is érzem ízét kalácsnak, sónak,
de zabálok és ürítek rendesen,
s konferenciázom, míg
megkeresik vajam, kenyerem,
s mind a kettő
a menny nekem.

Akit rágcsálnak

Uram, én éhes vagyok, bocsáss meg érte.
Gyermekeimet már mind fölfaltam.
Hatot temettem el, végelgyengülés végzett velük.
Uram, én éhes vagyok, bocsáss meg érte!
Munkám nincs, bűnös vagyok, Uram:
nem rád vágyom én, hanem kenyérre –
s szeretnék még kicsit
negyvenkilósan is megmaradni, élve.

Mártikának, szemlesütve

Gubancos felhők közt
szivárvány támadt –
meddő viharra
várom az ég átkait.
Elúsztak mennydörögve
a felhők,
s rongyokban hagytak itt.


Nem méltattak a
nagy zivatarra,
csak sajgás, szívzajgás,
és nincs bocsánat.
Csak az jelzi a nagy
menny-riadalmat,
hogy nyomán hatalmas szivárvány támadt.


Már a messzibe úsznak
a felhők,
egybesimulnak a
fáradt egekkel.
Távolról egy-egy duhhorgás
kel még,
meddőn és fáradtan
ébredek reggel.


De az a szivárvány!
De az az álom!
Életem-halálom bearanyozza.
Elduhhog a vihar, de a szívemben
pokol és mennyország
kel birokra.

Mártikám, az elszürkülő
felhők akkora
elektromossággal hagytak itt,
hogy halálig járom már,
támaszkodva görbe botra,
egy álomi Bábel
leomlott tornyait.

És a szivárvány,
mit mindig látok,
mind magasabb romokig segít.

Katinak, tág szemekkel

Édes csillagom,
most borzadok rád,
bőröm is kiveri
bőrödnek selymessége.
Édes csillagom,
most borzadok rá,
hogy egyszer vége lesz,
vége.


Téged kerestelek én,
s életem ráment.
Most, mikor rád találtam
szívemben bent,
mikor már test nélkül
egyesülünk,
kell lassan útra kelnünk.


Ezt el nem fogadom,
édes lelkem,
kell, hogy valami
megoldás legyen,
te szilvalekvárt főzöl majd
a mennyben,
engem befogadnak a
sörfőzők,
hiszem,


s randevúzunk az égi
szederligeteken.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben