×

Budapest–Zágráb: oda-vissza

XI. rész

Kiss Gy. Csaba

2008 // 06
Királynapja

Akárhogy forgattam, nem tudom másképp lefordítani. Kraljevo: A király napja. Természetes persze, hogy 1980-ban Spiró György Miroslav Krleza Kraljevo című fiatalkori drámáját Szent István-napi búcsúnak fordította. A zágrábi székesegyház egykori búcsújának Királynapjaként vált odalent fogalommá a neve. S a horvátoknak István volt a Szent Király. 1910-ben Antun Gustav Matoš, az akkori századelő jeles költője a dómban büszkén-keserűn idézi meg a törökverő Erdődy bán emlékét, s azt a címet adja versének: A Szent Királynál. Ünnepi kalendáriumában írja Bálint Sándor, hogy Zágrábban régi hagyomány volt, hogy a patrónus István király tiszteletére a püspök misét mondatott. A szokás azonban a XVI. század elejére feledésbe merült. A szegedi magyar Baratin Lukács azonban (akinek néha megfeledkeznek magyar mivoltáról a horvát történészek) meghagyta a káptalannak, hogy gondoskodjék a miséről. A szolgálatért három falu tizedjövedelmét engedte át. És most szólítsuk ide Šenoát, az írót, a horvát főváros krónikását 1866-ból. Ifjú újságíróként Zágrábolás (Zagrebulje) címmel jelentette meg szellemes tárcáit. „Kraljevo! Nem kellemesen hangzik-e ez a szó minden zágrábinak a fülében; nem fog-e a Királynap viruló látványa elcsábítani minden idegent? Királynapja egy sajátos népi ünnep, és a legjobb bizonyítéka annak, hogy bizonyos uraságoknak nem sikerült eltörölni nemzeti jellegünket és az álmatag filiszterség egyenruhájába bújtatni. Királynapja a »keleti államférfiaknak« azt bizonyítja, a horvátok – amellett, hogy nyugatiak – természetük, jellegük szerint mégiscsak szlávok. Nekünk Királynapja az, ami Lipcsének a húsvéti vásár. Királynapja egy nyári farsang, olyan ez a nap, mint valaminő zenei epizód a prózai zágrábi életben.

Királynapján az első megkoronázott magyar királynak, Szent Istvánnak az emlékét ünnepeljük. Csodálom, hogy Bach ennek az ünnepnek a helyére nem hozta be Babenbergi Szent Lipót ünnepét.” A Bécs felé csípő mondat után sorra elmondja, melyik újság jelent meg erre a napra, melyik nem. Igazi vásári forgatag képei elevenednek meg az író tudósításában. Látunk bohócot, a híres samobori bandát, a horvát kólót járó falusiakat, meg is jegyzi, mennyivel természetesebb itt ez a tánc, mint úri szalonokban. Szobalányok, mesterlegények mulatnak a sokaságban. Sőt purgerekkel, vagyis törzsökös zágrábi atyafiakkal is lehet találkozni, cipészekkel, gombkötőkkel, szabókkal. Úgy illett, hogy minden mester megülje asszonyával Szent István napját egy kis pecsenyével és borral. Az új téren. Ahova éppen abban az évben került Jellasics szobra.

Ha Šenoa városi életképében a népünnepély színei a meghatározók, Krleza fiatalkori drámájában (1915-ben írta) a királynapi búcsú forgataga az augusztusi éjben valóságos haláltánccá válik. A Szent István-napi búcsú a „békebeli” világ – a szerző utasítása szerint a dráma az első világháború előtti Zágrábban játszódik – groteszk pusztulása. Fölvonul a színen az egész sokadalom, a város minden rendű és rangú lakosa. Ahogy az író bevezető fölsorolása mondja: „Tamburazenészek, orgonák, emberek gyertyákkal, füstölt hússal, játékokkal. A purgerek, komák, cigányok, lányok és csavargók kólója. Énekesek, részegek, kereskedők, vendégek, járókelők. Csibészek, zsidók, őrök, szolgák, kocsisok, urak, fekete kutyák, pecsenyesütők, sajtárusok, pincérek és pincérnők, gyerekek, hordót gurítók, szolgálóleányok, fiúk, katonák, komédiások, mészárosok, törökök, macedónok, cukrászok, román szőnyegszövők, kisbírók, négerek, bűvészek, kanonokok, a mirogoji temető lakói: hullák, öngyilkosok, akasztottak, a hullák kórusa, csontváz a hatfogatú halottas kocsin, a halál madara.”

Érdemes idézni tovább is Krleza látomásos szövegéből, amellyel megpróbálja érzékeltetni ennek a különös, monumentális drámának a hangulatát. Naturalisztikus valóságdarabok keverednek miszteriózus fényekkel. Mintha Szabó Dezső avantgárd nyelvi közegében járnánk. „Mindez a színpadon őrült, szétbitangoló szláv melódiává olvad össze, őseredeti és pogány dallammá, amelynek felszínén átvett, kopírozott, európai eredetű magatartásunk úgy hányódik, mint apró sajka a hatalmas, felkorbácsolt tengeren. Mindez a »szentistváni őrjöngés« hihetetlen, tomboló dimenziókat ér el, és mindössze egyetlen lépéssel a glóbuson túl, a kék és ismeretlen Semmiben, fantomokká és démoni látomássá duzzad. (…) Számtalan tamburazenekar, buján zúdulva egyetlen őséletes, eksztatikus elragadtatásba, amely azzal fenyeget, hogy hullámként átcsap a színre, és özönvíz gyanánt elmossa a Vásárteret, a »szentistváni vigalmat« és az egész várost, amelynek, mintha a félelemtől, sápadt-fehérek idevilágító házfalai. Ez az intenzitás az egész játék idején kísértetiesen túlfűtött, mintha a Minden táncolna valahol egy szörnyen magasan kifeszített kötélen. És minden szét fog pukkadni. És belezuhan a Feketeségbe.” A drámában lazán egymáshoz kapcsolódó jelenetek követik egymást a horvát kóló (körtánc) ritmusában, véget nem érő körforgásban. Mindenki járja, egyre kétségbeesettebben táncoltatva saját nyomorúságát. „A Szent István-napi búcsú – olvassuk Slobodan Prosperov Novak irodalomtörténetében – egy beteg társadalom hatalmas metaforája, egy állati Vásár bemutatása, a pogány zene orgiája, egy szörnykóló kannibáli ünnepe, fantasztikus, groteszk és halotti látvány. Mint egy középkori moralitásban fölvonulnak a színen bűnös férfiak és bűnös nők, akik őrült ritmusban adnak és vesznek egymástól, amit csak lehet, leggyakrabban pedig önmagukat.” Krleza apokaliptikus látomása nemcsak a „horvát kocsma” pusztulásának a képeit vetíti elénk, hanem az első világháborúba sodródott európai kultúra egyetemes válságának kilátástalanságával is szembesíti a nézőt/olvasót.

Augusztus 20-án sohasem jártam Zágrábban. A székesegyház búcsúját valószínűleg Nagyboldogasszony napján tartják. Királynapjának már se híre, se hamva. Talán ma a Krleza-dráma horvát nézőinek is el kell magyarázni ennek a régi ünnepnek az eredetét. Zágráb elsüllyedt Atlantiszához tartozik.

Bethlen Miklós útján

Természetesen tanítjuk Zágrábban a magyar szakosoknak Önéletírását. A régi magyar irodalom a negyedik évben kerül sorra. Miért is ne találnék benne horvát és horvátországi (persze mert nem ugyanaz!) vonatkozásokat? Erdély és Magyarország (Horvátország megmaradt részeivel együtt) külön állam volt persze akkor, s más-más birodalmi kötöttségben, ám minden különbség ellenére a politika művelői – itt és ott is – számon tartották az egykori ország, a Magyar Királyság hagyományát. Amint levelezésükből tudjuk, még a református Bethlen Gábor és a katolikus Pázmány Péter is tudatában volt annak, hogy létezik valaminő közös magyar érdek. Így nézett Zrínyi Miklós Erdély felé II. Rákóczi György kvalitásaiban reménykedve – már amíg lehetett reménykedni, a szerencsétlen lengyelországi kalandig. És most kövessük Bethlen Miklós útját a horvát végekre!

Huszonkét éves, amikor az Európát járt ifjú erdélyi főnemes 1664. november 13-án Pozsonyon, Sopronon át Csáktornyára érkezik. Útközben megmutatják neki a szentgotthárdi csatahelyet, ahol néhány hónappal azelőtt a szövetséges seregek nagy győzelmet arattak a török fölött. A vasvári béke utáni zaklatott hetekben-hónapokban gyakori lesz a magyar meg horvát (és erdélyi) politikai elit képviselőinek a találkozása. Föltehetőleg Bethlen Miklós sem rokoni kapcsolatokat keresve indult el a horvát bánhoz Csáktornyára. „Engem ez a nagy ember érdemem felett becsüllött, és amennyire azt egynehány napok alatt tapasztalhattam, szeretett. A várban egy szegeletházban [kíváncsi volna arra járva a kései olvasó, melyik is volt ez a rész] nékem tisztességes kárpitos házat, külön szolgáimnak meg ugyanott külső házat külön… rendele…” A sors nem hagyott neki sok időt arra, hogy meghallgassa Zrínyi Miklóst. Öt napot mindössze. Az Önéletírásban a végzetes vadászat hiteles leírását olvashatjuk.

Az erdélyi fiatalember azután ott maradt Csáktornyán egészen Zrínyi Péter megérkeztéig. Ezekben a napokban végigjárja a környéket, Légrádot, Kotorit, s megtekinti a törökök által röviddel azelőtt lerombolt Zrínyi-Újvárat a Mura és a Dráva összefolyásánál. Szürke novemberi délelőttön állunk 2003-ban a horvát kollégákkal a fekete gránitobeliszk előtt a Muraköz sarkában, közvetlenül a magyar határ túloldalán. 2001-ben készült el ez az emlékmű, emlékeztet a hadvezér nagyszerű stratégiai elképzelésére és a cserbenhagyásra. A várhoz fölvonul a Montecuccoli vezette császári sereg. A várat ostromolják a törökök. Segítség nem érkezik. Mintha az 1944-es varsói fölkelés sorsának volna az előképe. Várhatták a magyar és horvát várvédők a fölmentőket, akár a lengyelek a szovjeteket. Ellentámadás nem indul, Zrínyi tiltakozása nem számít, Montecuccoli föladja a várat. A török nagyvezér pedig fölrobbantatja Zrínyi-Újvárat. Négy és fél hónappal később Bethlen Miklós már csak a kőhalmokat veheti szemügyre. Mi pedig az emlékezet helyét. Csáktornyáról Bethlen Miklós Velencébe készül, ahogy december 10-én írja levelében Petrőczy Istvánnak. Zrínyi Pétert, a testvéröcsöt, „emberséges magyar nemes ember”-nek titulálja. Ő ad kísérőt Bethlen Miklósnak, aki elindul vele a tengermellékre. „Utunk volt: Varasd, Zágráb, Brezovica (itt által a Száván) Oszályra a Kulpa vize mellé. Ez akkor Zrínyi Péter vára vala.” Karácsony előtt jutnak el Brodra (Brod Moravice a Karszton) és a Fiume (akkor még nem számított annyira fontos kikötőnek) fölötti Grobnikra, a hegyen ülő várkastélyba, ahonnan már ellátni a tengerig. Majd mennek tovább Triesztbe, onnan pedig hajóval Velencébe. Érdemes még a visszautat is fölidézni. A tengeri viszontagságok után ismét Grobnik vára (miért, miért nem, Bethlen Grobnyiknak írja) lett az érkezés helye. Néhány napot töltenek Zrínyi Péter feleségének (Frangepán Katalin) a vendégeként Grobnikban és a tengerparti Buccariban. A tengerparton egy különös, másfél-kétszáz mázsás követ vesz szemügyre, melynek alá tudja vetni a vállát az ember, s egy erős hajós meg is mozdítja. Másik emlékezetesnek talált tapasztalata az asszonnyal és lányával (Zrínyi Ilona!) meg egy páterrel játszott kártyajáték. Hiába szabódik, hogy nem játszik pénzben, előhozatnak egy zacskó rézpénzt, ki-ki kap belőle egy marékkal, a végén pedig mind a nyertes, mind a vesztes visszatehette, ami nála maradt, a zacskóba. Tetszik ez a puritán regormátusnak.

A visszaútra az asszonytól kapott lovakat és kísérőt egészen Ozalyig (vagy ahogy ő írja: Oszályig). Károlyvárosban (Karlócként említi) és Ozalyban azután néhány napra Zrínyi Péter vendége. „Oszályban nagy csuda raritás, az Istentől csinált kősziklagát a Kulpa vizén által, és azon a malom, rettenetes szakadatlan vízzúgás, egymás szavát az ember nem hallja, hacsak nem kiált. Ez a Kulpa vize a Nagy-Küküllőhöz majd hasonló Oszályon alól szélességére, de olyan mély, keskeny, három Küküllőben sem hiszem annyi víz légyen, kivált alól Karlócon.” A folyó vizén kései látogatóként különös épületet vehetünk szemügyre, egy kis neoreneszánsz palotát. Az árkádos homlokzat mögött a „munjara” (talán villámgyártónak mondhatjuk magyarul ezt a villanyerőműre teremtett horvát szót), a XX. század elején épített vízierőmű. Biztosan kisebb zajjal járt, mint az egykori malom. A hagyomány sokáig úgy tartotta, a zöld Kulpa fölötti sziklán emelkedő családi várban született Zrínyi Miklós. Szent helye a horvát történeti emlékezetnek, ezen a környéken ér össze a három horvát nyelvjárás, a Zrínyiek korában a főúri udvar fontos szellemi műhelye volt a horvát kultúrának.

1665 kora tavaszán indult innen visszafelé Bethlen Miklós: „Igen rút üdőben, márciusnak közepe táját rossz úton, Bosákovina, Brezovica (mindkettő Zrínyiek jószága), Zábrágba mentem.” Itt is följegyez két említésre érdemes dolgot. Egy brezovicai udvarházban látott egy képet, amelyen egy híres horvát vitéz egy csapással leütötte egy töröknek és a lovának a fejét. És ebben a faluban találkozott egy hatvan év körüli parasztemberrel, aki még soha nem járt a szomszédos Zágrábban. „Kérdém tőle: hogy állhatta meg? azt felelé: semmi dolga, járója nem volt ott.” További útja az erdélyi ifjúnak Csáktornyára vezetett, majd innen, a Muraközből indul Sopronba és Bécsbe. Ezzel ér véget horvát tájakon tett kalandozása.

(Folytatjuk)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben