Láthatatlan testek anatómiája; [megtalálni egy ölelésben]
Prágai Tamás
2008 // 04
Láthatatlan testek anatómiája
Lehull a dérfüggönyös évszak, ablakteli
csipke, függönyök mögött derengő
szenvedély, lepke-pillantások, jégcsipke hűti
a parázsló tekintetet, finoman metszett
háló takarja mától, amire vágytunk –
– hó jön, csengős széllel
füttyögető emberek, ormótlan cipőkben,
kabát és sapkák alatt, uszályuk
sültkolbász-szag és sültgesztenye-szag,
tükörsimára fagyott arcukon piruettmosoly,
forralt borban kerengő jókedv, hé és hó és hahó,
egy szánkó merev madzagon
maga előtt üdvözült arcú kispapát tol –
mind a valahánysok részletet jegyezd meg,
ki tudja, mennyit: lehet, nincs is
az a szám, amennyit gondolsz,
telelni indult, elfedi bőrpuha porhó,
átlényegíti, habfehér csipke takarja,
és szintúgy a mindazt, amit korábban láttunk –
– de a rajzoló jön,
előtte lepelsima fehér, kezében kréta,
a mappát kitakarja, odavet füttyögető
embert, kispapát, gesztenyeárust, bontja
testből az izmot, izomból ínt, ínból a csontot,
de fehér papírján a vérszag és az elevenen
elvégzett bonctan testszaga
nyomot se hagy, hó lepi azt is, rajzoló, vigyázz –
fehér papíron csak-fehér világ,
fehéren fehér, láthatatlan testek anatómiája,
tejben a cukor, fényben oldódnak a lomha testek,
elsimul az aprócska részlet, csont, izom, hús,
nincs más, csak öt betű, fehér fehér a fehéren.
[megtalálni egy ölelésben]
megtalálni egy ölelésben
az éledő törzset elmerülni a finom
faháncs-illatban lehunyt szemmel
amikor jó
amikor nyugalom
lengi be a hajnalt
magasba lendítő gallyat –
érezni finoman mozdul
csont csigolya ín nyújtózik terjed
roppan és erő feszül karodnak
és megmoccanak a törzsben az izmok
a kérges felszínre simítod a tested –
ilyenkor egészen belülre léphetsz
belülre már nem félsz hová
de a bent is felhevül és
a lobogás árama átjár
ujjaid végén
fölizzanak a megfontolt rügyek