Ártatlanok közt

Ártatlanok közt… inter innocentes…
lavabo inter innocentes manus meas…
ártatlanok közt mosom a kezem…
mossák a kezüket, noha fehér
(tiszta?) kezeket látunk már mindenütt.
A keze tiszta már mindenkinek.
Akié nem az volt, megmosta az már,
vagy meghalt, vagy nyugdíjba ment. Ma már
fehér keze van mindenkinek;
A KEZE PATYOLATFEHÉR MINDENKINEK. Minek itt hát
további kézmosás („mossa, mossa…
Ágnes asszony, a patakban…”) A beszennyezett kezűek
(ha ugyan voltak ilyenek, mit lehet
itt tudni biztosat ennyi sok év után?)
nincsenek itt már: habfehér
itt a keze már mindenkinek. De akkor
miért mégis ez az örökös kézmosás?
Inter innocentes… ártatlanok közt…
mossák a kezüket őrületig, mintha nem látnák,
hogy tiszta már itt mindenki,
mindenki keze, de mégis mossák
ártatlanul az ártatlanok közt, mert habfehéren
se érzik, hogy valóban s igazán tiszták.
Ezért mindenki csak tovább „mossa, mossa…
Ágnes asszony a patakban”. Kezüket
mossák, vagy mossák a múltat? Egyformán tiszta
itt mindenki már, és egyformán ártatlan. Egyként ünnepli
a mélybe (jó mélybe) beásott
HŐSÖKET. De Ágnes asszony
tovább mossa, még egyre mossa
véres lepedőjét a patakban,
vértől veres leplét egyre mossa.

Torrevieja, 2007-11-07.