×

Aki most Magyarországba megy…

Kalász Márton

2008 // 04
„…aki most Magyarországba megy, / annak lesz világa jó” – írja a névtelen költő gyönyörű elégiájában; igazi költő lehetett, poéta, intellektus, hiszen a mű nyelve fölötte van kora népi nyelvének, a népköltés szó- és képhasználatának. „…wer jetzo zieht ins Ungarland, / dem blüht die goldne Zeit.” A költemény címe: A Magyarországra település idejéből. Az áttelepülés dokumentumaiból is idézhetünk: az ulmi Szent Mihály-templom matrikulumába az 1753 és 1755 között kötött házasságok kivétel nélkül így lettek bejegyezve: „Elvándorol Magyarországba”. Dokumentumok, följegyzések készültek az „elvándorlás” gyakorlati végzéséhez kötött kötelességekről, egyik ilyen fontos tény az úgynevezett „manumissiós” papír beszerzése, másfelől bizonyos kiváltó pénzösszeg kifizetése a hűbérúrnak, az apátságnak, a városnak – már ahova a család tartozott. Szólnak az emlékezések arról is, hogy a kézművest nehezebben engedték útnak, érthető módon – de tovább örökítette az emlékezet azt is, hogy, mondjuk, Fürstenberg herceg s mások is azzal rémisztgették az elvándorolni szándékozókat, hogy Magyarországon majd koldulni lesznek kénytelenek, s éhen halnak. Tiltani nem lehetett, azt a Habsburg-ház, a telepítés elindítója megbosszulta volna. A már idézett névtelen költő persze távlatként láttatta az elképzelt új hazát: „Magyarország a leggazdagabb, / búzája, szőlője jó, / Günzburgban ez megmondatott, / készen áll mind a hajó…” Günzburg, Ulm, a hajók valóban ott álltak, a Schachtel, a bárkasor vitte az elődöket le a Dunán, útközben ábrándozás, útonállók kifosztották őket, a császári biztosnak írt panaszlevelek (kellett tehát írástudónak is lennie a vonulatban) nemigen jártak eredménnyel. Aztán a helyszínen, amit, gondolom, még csak álmatlan töprengésben lehetett, töprenkedésben lehetett „új hazának” hívni, a tervezés megérlelése, a település megszervezése, utcák, középütt a templom. Evangélikus, katolikus. S megkezdődött az évszázadokon át tartó lét, fejlődés, szép s nehéz esztendők – mondhatnám úgy, ahogyan ennek a sorsvilágnak elkötelezett művésze, egyénisége, König Róbert e falakon elbeszéli nekünk. S tudjuk, nem csak e falakon. Az itt, előttünk álló gyönyörű mű, úgy hiszem, sokunk számára összegzése annak az évtizedek óta megvalósuló alkotófolyamatnak, amely idehaza s odakint a világban rendszeresen tanúskodott egy közösség, a magyarországi német kisebbség történetéről, de arról is, amit a történelem nem szokott figyelemmel követni: e nép lelkületéről, érzelmi világáról, habitusáról, népibb kifejezéssel szólva: hordozatáról.

Idézték hajdan, idézzük újra a hazai németség, a hajdani, török idők utáni pusztaságba települők szorgalmát, leleményét ennek a világnak a megújításában, a föld, a szőlő művelésében, később a mindezzel összefüggő vidéki ipar megteremtésében. Tudunk szenteket megjelenítő szobrokról, képekről, amelyek féltve, őrizve idekerültek velük, nem pusztán a honvágy enyhítésére, és nem is csupán a hit jelképeként. Része volt ez is, úgy vélem, annak a mélyben gazdagon meglevő érzületnek, amit kultúrának, szellemi igénynek hívunk – s amely igényről a magukkal hozott s tovább ápolt népköltés, népművészet, s merhetjük mondani: az ehhez igazodó magatartásformák is tanúskodnak, s amit nem szabad említetlenül hagynunk.

Természetesen gondozatlanul sem. Ha az itt, e falakon König Róbert által fölidézett évszázadok, létmozzanatok, köznapok, ünnepek sorát végiggondoljuk, érdemes eltűnődnünk azon is, hogy a magyarországi német kisebbség története egy úgynevezett vidéki léthez kötődik. Nem azt jelenti ez, hogy szellemi igény ne lett volna jelen – de létükről az irodalom, a művészet eszközével, s anyanyelvükön, annak irodalmi változatának szintjén, sajnos, mégsem igen volt híradás. Közvetlenebb fogalmazásban: népünknek nem voltak olyan intellektuális küldöttei, mint netán más kisebbségnek. Vitatható persze – s nem érdemes említetlenül hagyni –, hogy ellentétben például az erdélyi szász néppel, az anyanyelven való tanulásnak pusztán elemi szinten voltak lehetőségei, közép- s felső szinten már nem.

Aki azonban ebből a kisebbségből jött – magam úgy mondanám, jöttünk –, tudjuk, milyen gazdag örökséget kaptunk, milyen igénnyel indítottak útnak. S hogy ez az igény – nem kell hozzátennem, hogy jobb híján – mibe lett napra nap fordítva – munkába, ön-őrzésbe, bizonyos benső s életviteli törvények megtartásába és megnemesítésébe –, ez minden mulasztás tudomásulvétele dacára kétségbevonhatatlan tény. S nyoma rajtunk. Tanúja ennek mindaz, ami e falakon olyan gyönyörű s pontos ábrázolásban szemünk elé tárul. Örömmel tölt el és megnyugtat, hogy létünknek ez a fele sem telt hiába. Akikről úgy tanúskodhat egy alkotó, mint König Róbert (de említhetnék még alkotókat mellette), azok – történelmük minden terhe, tragikuma ellenére – mégsem vesztegették el önmagukat. Öntudatukat sem kell visszafogniuk. Az utókor, a most élő utódoknak persze a jelen, régebbi kényszerű mulasztások pótlására kap lehetőséget – s úgy gondolom, ebben a magyarországi német kisebbség eredményei nyilvánvalóak. A köznapi tevékenységben, emberi kötelességünk tudomásulvételében, szellemi létünk, kultúránk következetes hangsúlyozásában – ha úgy tetszik, egy s más pótlásában, a hozzá való társak megtalálásában. Itt, úgy érzem, egy nemes folyamat egyik fontos állomásának vagyunk tanúi – amely, mondhatjuk úgy, nem egyszerűen kivételes kvalitású, gyönyörű mű, de tanúsítványa egy nép – bárha csak kisebbség – minden erényének. Amely már befogadott, jogait megélő kisebbség; de éltünk tudvalevően hajdan nehezebb időket. Köszönjük meg König Róbert művész úrnak ezt a páratlan gesztust, de egész nagy, ránk utaló munkásságát, és köszönjük meg Bóly város gesztusát, hogy helyet adott e műnek. Bóly múltját mindig is tisztelet övezte, méltóság jellemezte, az illeti a jelenben is. Köszönjük a Felettünkvalónak, hogy ügyel ránk, hiszen most is ilyen örömünneppel ajándékoz meg.

Elhangzott a bólyi malom felújított épületének falára készült secco-együttes felavatása alkalmából, 2007. március 11-én.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben