Pastoral

A BAcH-csomópont ránk rivall
benzingőzös fúgáival,
te pianóban mondod el,
rákontráz száz Ford, száz Opel
a Csodálatos mandarin
utcára tódult hangjain,
míg kezed siklik dúlt, rokon
idegeken, bús húrokon,
a hangjuk hínár és moszat,
mit algásodó kozmosz ad,
s ha elhallgatsz, sírják tovább
roncsolt világok káoszát.

A szavadba vág halovány
énekével egy csalogány,
égszínkék szemhéjad mögött
esik, villámlik, mennydörög,
a fák köröttünk álldogálnak:
publikuma e Pastoralnak,
a múltban visszhangzik rekedt
suttogásként kölcsön-neved,
nem testesülsz, nem vált valóra
a metrum bongása sem, Flóra.