×

Jel; Állapot; Isten adott...

Zsirai László

2008 // 03
Jel

Rengeteg méltó terv övez,
noha már gyengülök, rogyok.
Gondolom, mindez mit jelez:
várnak a néma ünnepek,
kaszát lendítő csillagok.

Torkomban fojtó csend időz,
sürget sok hajszoló dolog.
Gondjaim sorsa megelőz,
akár a hallgatag jövő.
Szívemből eredő dalok

zászlóját bontja ki a szél.
Derűt ölel, ahogy lobog.
Miféle jel, mi nem beszél
úgy, mint a kopogó cipő
vagy kóborló komondorok.

Aranylón felfénylik a nap
szürke rongy-felhőcskék közül,
mosolya lelkemben marad:
örökké őszinte öröm.
Önként társammá szelídül.

Állapot

Nyílt mezők felett
napnyi ablak,
tárjuk szívünket
sugaraknak,

zuhanjon fényből
fény fejünkre;
fakadjon vérbő,
jó szerencse!

Felhőt felejtő
tájban élünk,
gondot elejtő
sors a végünk.

Lassan beérünk,
learatnak.
Egymáshoz dőlünk,
mint a kazlak.

Isten adott...

Isten adott egy szép napot,
kabátnyi tavaszt a télben,
s hozott új határozatot
édes érdem érdekében:
– A sors édeni lecke volt –
hallhatod szavát a szélben.
A naptól eltanult mosolyt
szemlélem szemed szegletében.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben