×

Hogyan szeress?; Éggel teli; Isten szőlője; Napi gyász, napi vigasz; Színed előtt állni; Az idő farka

Kiss Benedek

2008 // 03
Hogyan szeress?

Szeretned engem nem akkor kell,
mikor én is hitben csodállak –
akkor kell a szereteted,
mikor a kíntól meg se látlak.

Amikor ki sem látszom a szennyből,
akkor simítsd meg arcomat.
Csak akkor maradhat tenyereden
szerelmes pecsét-lenyomat.

Mikor rajongok, észre se vedd,
de tudj róla, ha bunkóz a bánat.
Akkor kell a szereteted,
ha megadnám magam már a világnak.

Amikor törpék barackja a fejemen,
amikor rohannék béna lábbal,
amikor alázottan, verten
egyezkednék már a halállal.

Akkor szeress tavaszba újra,
akkor legyél óvón mellettem,
különben riba vagy, ki imádtatja
magát, s úgy nem lehetsz
a szerelmem.

Éggel teli

Blúzodat csak akkor nyisd szét,
ha megemtetsz éhségemben.
Lábodat csak akkor vesd föl,
ha angyallá tett szerelmem.

Szívedet csak akkor nyisd ki,
ha megférünk benne ketten.
Lábodat csak akkor tedd le,
ha elégtünk pernyehedten.

Hamvainkat szél kapdossa,
lepedőnket libegteti,
egy a világ széle-hossza,
és mi éggel vagyunk teli.

Isten szőlője

Szőlővel álmodom éjjelente.
Uram, ez csak tőled lehet.
Így szeret, aki szeret.

Te nem vagy ott, csak a fák, a tőkék.
Mindig rakottak,
bár megraboltak.

Lehet, hogy nem is enyém,
de hagytak rajta fürtöt.
Megcsócsált fürtök
mustjában fürdök.

És olyan édes, s az egész életet
visszaadja.
Mintha kibomlik újból a barka.

S olyan is van, hogy a must elcsorog.
Olyankor enyém a szőlő.
És boldogtalan vagyok.

Járom a határt,
mezsgyéken járok, s ámulok.
Téged nem látlak.
maradj is szent titok.

Ha majd végső stációm után is
szőlőkaró magaslik,
hiszem, Istenem, eljutok addig a partig,
ahol a legszebb szőlővessző
hajlik.

Napi gyász, napi vigasz

Amit megálmodsz –
az az igaz.
Amit végigélsz –
az a való.
S hogy mindez
mire való?


Bennük rejlik a
napi gyász, napi vigasz,
s ezzel éltet a
Mindenható!

Színed előtt állni

Színed előtt állni, Uram,
hebegve, mint narkós, makogva.
Színed előtt állni, Uram,
rongyokban, törten, Krisztussá kopárodva.

Színed előtt állni, Uram,
mint kárhozott, mint gonosztevő.
Színed előtt állni, Uram,
gennyedett rosszcsont, zápult velő.

Színed előtt állni, Uram,
girhes lélekkel, elveszetten.
Színed előtt állni, Uram,
minden sugarat levetetten:

mindegy, hogyan, csak színed előtt állni,
látván: jelen vagy, s nem történhet meg bármi.

Az idő farka

Gomolyog az idő,
mint hajókéményből a füst,
mint csapszelepekből a pára –
higanygőz? galvániszap? vadezüst?

A Nagy Feketelyuk beszippantja,
mint krokodiltorok az őzet.
Honnan gomolyog az idő?
Hová tűnik?
Gyémánt fűti a hajót, vagy tőzeg?

A Nagy Feketelyuk torkán
kilóg még az idő farka.
Nagyokat pulzál a büdös gyomor,
most már nyelni kell,
akarja vagy nem akarja.

Mi kapaszkodnánk: hát a
Mennyország hol van,
amiről ezredek regéltek?
S a Feketelyuk seggén
előgomolyog az idő újra,
s kezdhetünk újból
százezer évet,
küzdhetünk újból
százezer évet!

De a Mennyország hol van?

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben