×

Kétemberes; A reggel kárpitjai; Poggyász

Vajda Gergely Balázs

2008 // 02
Kétemberes

Beleszúrom magam a horizontba
és elhúzódnak mellőlem a fák
lehet hogy megijedtek pirosló szemeimtől

Pedig én csak a gyomrom miatt könnyezek
mintha kifordítva működne
kezdenek elfogyni belülről a pucérra vetkőzött álmok

Te is elfogysz látod csak az ágy alá szorult ruháid maradtak
bár sohasem láttalak meztelenül mégis
rózsaszíneddel voltam kitapétázva

Hosszú idő telt el aztán
és hosszúkás ráncokat préselt rá
a rengeteg éjszaka lepedőivel és kávéfoltjaival
a gyermekek hússzínű krétavonalai
meg ez az egész negyven év amit veled elképzeltem
mind leáztak és most olyan fehér és szomorú vagyok
és annyira egyszerű hogy nem képesek megmaradni mellettem
a fák a villanyoszlopok a bevert képű állomások

Megállok és mégis mögém kerül minden magától
mit is kezdhetnék ezzel a furcsa vággyal
ha itt volnál legalább volna kinek integetnem

A reggel kárpitjai

Tekintetem ködben elalvó sirályként csapódik egyre lejjebb
bár csak tettetem hogy a pultnál ágaskodó
képtelenül rövid szoknyás lányok lábait bámulom
Odakint sötét eső rohan a rácsok felé
egy mélyen alvó úr ölébe álmában kiborított kávé siet

A lámpák egy fémes zizzenéssel kialszanak felettem
a reggel vastag párát ráncigál és küszöbbe botolva hátraesik
Fejcsóválás hatalmas táblázatok felett tenyérbe rajzolt számok
és a lovak lábszárai néhány méterrel a cél előtt elrepednek

Hideg vagyok és végtelenül elszánt
de a kutyák szájában földre ejtett cukorzacskó olvadozik
Véletlen szavaim régen elfelejtett nyelvedhez tapadnak

Poggyász

A folyónak állsz lábad két ollója keresztben egymáson
el kell hogy induljak mondom de sajnos nem beszélek franciául
rám nézel és szemed fehérje arcomba kapaszkodik
a parton tangóharmonikások férfiakat és nőket fojtogatnak

Keresztülrángattalak Európán és most azt akarom hogy itt maradj
eleget aludtál mellkasomon teljesen elzsibbadt belülről
és ujjaidat is számtalanszor megszámoltam már
csinálhatnál végre te is valamit

Mondjuk nekirohanhatnál a víztükörnek és darabokra törhetnél
vagy igazán rád nyithatnék egyik reggel
ahogyan pirosra festett fürdőkádban fekszel
csak mert úgy érzed nem figyelek többé rád

Nem számít mert úgyis felszállok arra a vonatra
és te úgyis ott fogsz kuporogni a csomagok között
teljesen némán kezedre írva nevem és telefonszámom
ha véletlenül valahol elhagynálak

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben