×

Daphnis ketskéi

(részletek)

Lesi Zoltán

2008 // 02
Dapnhis ketskéi

Eltévelyedtem, holott vagyok? Pási-
ton gondo’kodám, mi leszen Daphnis
ketskéivel, veled. Eliramlik
a lángsúgarú nyár, felhőtlen, játszi

könnűség. (Boditó füstkarikák röp-
ködtek köröttek, folyóparton, mu-
zeumban szeretődztek. Kék tollú
szárnyak, lágy dallam, ez’ minden.) – – –

Itt maradsz, bár tsak bámészkodni jöttél,
mégis ráakadtál. De cziczázott
únt sorsunk, elhullatta emlékeit

a bűvös kerthi tóban. Belé löktél
nyúgalmas nyárfák alatt. Elázott
rongy a sárban, nyelvet ölt, tetvészkedik.

Holdczipő

Telített tálak, össze mart száj. Gáláns
kert, gőgös georginát simít.
Baracz’hab, madártej. Hótest, kinyílt
enigma. Krémes sajt, ementál’. Nyálát

tsorgatja, illat orgiát szőtt párás,
dúskáló álkony, okkerszín bilints.
Katsák narantsos dzsemmel, hókiflik,
Esterházy rostélyos. Ólasz bárány.

Feszűlö fűző, ring kotsónya. Kék sajt.
Tükörszobában azt látja, mint lát
más, így magára néz a bú, a bánat.

Kartsú holdczipőt vesz, vihánczot rop rajt’,
felejtni kéket, hogy nő, bús spongyát
vet. Füttyörész éhenkórász apámmal.

Lerágott tsont

Fülledt padláson regélted, mégse
értem. Minek, mit, minek? Lerágott tsont, hiá-
ba. Baleset tsak únottan foszló, fércze
sints árnyunk. Pötsöl még aranyló időnk. Silá-

nyodnak fogid, nyelvid. Hiába, gúnyoltad
nagyjaink. Maradtál a zöldszegélyű síkon,
hol áttetsző, párafátylakba bútatott
porczelán vágyat bámulod. Nem láttad ki bont-

va tsomagját Éosnak, honnan majd sötétség
magvit szét szórja. Túl késő, már nem mele-
gít fel az lángsugáru nyár. Finálét kezded.

Számtalan’ meséltem, mégis régi-új kérdé-
sed, mégse maradsz válaszomnál, nints tele
még Isten ártatlan liliomival kelyhed.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben