A valóság kemény
„Fogalmazzunk a lehető legélesebben.”
(Alexa Károly: Jézus mosolya)
De hogy a katonák?,
nem hinném, igazán nem,
Mr. Gerard Manley Hopkins.
Én a marcona szóba bele-
borzongok. Marcona arcon
láttam a halál közönyös
kuszaságát sihederként,
pontról pontra a bőrre
s alatta izomszálak mentén
letapadva;
tudatos, titkolt, nem-
evilági rendnek látszott.
A legyűrt félelem
higgadtan gyűlöl.
Hogy szétdobott karral,
lábbal, torka mutatta
arccal mindenki halva
heverjen. A marcona nem
visel el élő sebesültet.
Közelről belelő a fülébe.
Így tanulta kisfiúként a
padban: oldd meg, öreg,
rendre az egyenleteket.
Mint földbe szúrva az ásó,
áll. Fegyverét – képmutatón –
lefelé tartja. Kinyújtva
az ujja a billentyű védővasán.
Érzékeny szerkezet az.
Van arra mindig idő,
rágörbíteni a pöcökre.
Hadd fusson ki pattogva
öt-hat lövedék. Azután a lő-
állásban maradva a talpán,
lustán körbetekint. Háttal
mögötte a sisakos bajtárs.
Ő fedezi. Őt meg ő. Nem,
Mr. Hopkins, a katonák nem.
Még ha talán vörös kabátos
gránátosok is. Inkább a
Ferenc elnyűtt habitusában
– mint Caravaggio képén –
hanyatt a fűben; angyal
fürkészi tűnődve az arcát
s épp nyíló sebeit.
Kétsoros
Csöndes tűz az esője.
Tartsd bele arcod.
Fordulat
Hirtelen ugrik szét
benned az értelem,
tigrismordulásra mint
a sztyeppei jaknyáj.
Nincs pedig vad a közelben,
de az orrokban ott a szaga.
Most föntről lefelé
félelmetesebb jön
– az üresség;
se szél, se látvány, se erő.
Hátad mögül előz meg a múlt.
Ez a legrosszabb.
S mint elszabadult kő,
belecsobban a fegyver.
Sár fröccsen. Üszkös szó,
ideges hadarás hallatszik.
Lőporszagú csönd nyeli el.
Émelyítő.
Mindenen csillámló lepedék.
Honnan sivít át mégis a
megfeszített íj-szerelem
parázsló fejű nyílvesszője?
S lesiklik valami fejsze-
szerű. Mielőtt fatönkre
találna, lassít, megszelídül.
S lebeg függönyösen.
Nem bánt, nem ijeszt; vallat.
Ettől kezdve ilyen lesz.
A forró lengedezésben
sok szavad elhamvad,
mint rőzse az utcakövön.
Most jön a szél. S a kő
körül új bugyogás, négy-
oldalt. Tör föl a forrás-
víz, megmos, elárad,
tenger akar lenni. Új
szavaid úszkálnak benne.
Megtanítnak imádni.
