×

Tarkovszkij álma

Kovács Katáng Ferenc

2008 // 01
Arra fordítod arcod
hol a felhőtlen horizonton
Tarkovszkij szélfútta
gabonatáblái hajladoznak

Vár ott valaki
kerítésnek dőlve
távolba révedő tekintettel
alma lapul mindkét zsebében

A szamovár halk nótát serceg
aranyló lében fonnyadt tealevélről
darabka süvegcukorra szürcsölsz
kék mintás tányér pereméről

A kosárban alma és dió
tarka kendőbe tekert
feketekenyértégla
asztal sarkán fáradt kucsma

Aki rád várt
minden mozdulatod lesi
dió roppan ujjaid közt
olajos magva almaízbe fullad

Asztal alatt összeérő lábak
egymást kerülgető tekintetek

Elmenni sem könnyű
a kerítést támasztja újra
ki könnyeit visszatartva
rólad álmodott

Tarkovszkij lovai almát
ropogtatnak, az ajtó nyitva
a huzattal felhők tódulnak
kék falú szobák zugába

Kihűlt a szürke napkorong
hideg párát sóhajt a nyírfák közé
puskás emberek űzik egybe
a felriasztott vadakat

Csahol, csattog és rikolt a táj
ág roppan a lábak alatt
a hangrobbanás határán
tollpelyhekbe fullad a csend

Csatakos lovak ropogtatják
a ládákban megbújt éjszakát
bagolyleste vak időben
sorban bandukolnak

Aki téged várt, egyre hallgat
a szamovár kihűlt hitvesi ágy
dióhéj, morzsák
légy a süvegcukor torzón

Résnyire préselt fény
a behúzott ablaktáblák élén
egy sóhaj még átsuhan
mielőtt mindent elönt az éj

Csillagok tűzdelik az eget
tócsákról felpattanó
szikra fényzuhatag, csapdában
az idő, az álom, a csend.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben