×

Az idő fenyvesében; Elúszik minden dél

Pék Pál

2008 // 01
Az idő fenyvesében

Nincs más, csak a vonulás az
idő fenyvesében,
át a napok pitvarán a
csapdába csalt fénybe,

testvértelen tavaszok és
a díszletek mögött
ölni tudók eggyé gyúrtan,
s ki alázottan nyög

ébrenlétünk másik partján,
ahol mocsokba csalt
hazug szó, s egy levitézlett
had, mi jóllakat

magával, és árny-ivókhoz
költöztet, mert áll a bál:
eleven az izzó tömlöc –
Kilökött és visszazár.

Elúszik minden dél

Elúszik minden dél az éjbe,
a hajnal üdve s volt idő,
az, mi egyre lenni készül
örök jelenben: múlt, jövő.

Megszámlált órák más órákban,
ami volt és ami lett –
Ahogy a van metszéspontján
az idő él, mint örök egy.

Az elöl járó hátrabotlik.
Lépte visszhang a köveken –
Elhaladt, már el nem juthat
ahova árnyát képzelem.

Nyomát az emlék úgysem őrzi,
magányát kettőnk éjjele –
Itt él, és tudom, nem lesz többé
jelenvalóvá élete.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben