×

Vállalás és visszavonás

Albert Gábor: Védekező halálraítéltek – Szókratész és Bakunyin

Alföldy Jenő

2007 // 10
A homo politicus és a homo moralis fogalmát Kosztolányi tette emlékezetessé a magyar gondolkodás történetében – az előbbi szókapcsolattal Adyt, az utóbbival Babits Mihályt jellemezte. (Önmagának a homo aestheticus kategóriáját tartotta fenn.) A homo politicus–homo moralis fogalompárt most Albert Gábor alkalmazza Szókratészra, illetve a 19. századi orosz anarchistára, Bakunyinra Védekező halálraítéltekSzókratész és Bakunyin című morálfilozófiai ikertanulmányában. A könyv részint a mindenkori értelmiségi két „örök” típusának megrajzolására ad alkalmat a szerzőnek, részint pedig időszerű párhuzamok megvonására ösztönzi az olvasót.

A két alaptípus közül Szókratész a homo moralis megtestesítője. A harmincak zsarnoksága idején ő volt az, aki az igazságot az életénél is fontosabbnak tartotta, s az erkölcsi értékek képviseletében vállalta bíráival szemben a halálos ítéletet. Vállalásának olyan fontosságot tulajdonított, hogy az ítélet kimondása és végrehajtása közt eltelt harminc nap folyamán, amikor barátai szökésre biztatták, visszautasította a kínálkozó lehetőséget. Ezzel azt is kifejezte, hogy az igaz ember akkor is törvénytisztelő, ha maga a törvény igaztalan.

Az ókori bölcselővel szemben a cári zsarnokság megdöntéséért harcoló Bakunyin, amikor I. Miklós emberei elfogták, és halálos ítéletre számíthatott, Gyónás címmel bűnbánó levelet írt a cárnak, alázatosan könyörgött bocsánatáért, és visszavonta elveit. A kőszívű cár kegyelmét főként azzal vívta ki, hogy hatásos vádiratot fogalmazott meg a demokrácia útjára tért nyugati országok romlottságáról és a keresztény orosz nép jámborságáról, föltétlen engedelmességéről. Ily módon legfontosabb elveit tagadta meg, hiszen épp a sokat szenvedett orosz néptől várta, hogy valóra váljanak igazságosnak vélt tanításai. Bakunyin kegyelmet kapott, s néhány évvel később emigrációban folytathatta anarchista tevékenységét.

A két sorsmeghatározó döntés közül Szókratészé emlékezetes demonstráció, amellyel a filozófus példát mutatott az általa helyesnek tartott magatartásra. Védőbeszédében nem a neki kedvező ítéletet szerette volna kiharcolni érveivel és remekül kimunkált retorikai eszközeivel, hanem az igazat akarta nyilvánosan érvényesíteni. Bakunyin viszont mélységes titokban tartotta folyamodványát, amellyel egyedül az uralkodó kegyeit szándékozott megnyerni, mert híveinek szemében a levél teljességgel hiteltelenítette volna eszméit. Az önkényuralom élő szimbóluma az érzelmi befolyás hatására fölülbírálta saját törvényeit, és megkegyelmezett az ellene szervezkedőnek. Bakunyinnak annyiban is szerencséje volt, hogy a Gyónás csak 1917-ben került napvilágra a bolsevisták által elfoglalt Téli Palota kézirattárából. A Gyónást magánlevélként kezelték a cár rövidesen bekövetkezett halála után, s a levéltitkot a cárizmus megdöntéséig őrizte a kegyelet. Bakunyin döntése igen következetlen, mégis „van benne rendszer”: az emigrációban a politikus még évtizedekig folytathatta megkezdett elméleti és gyakorlati munkáját – forradalmárként élhette tovább az életét. Vele szemben a döntését végsőkig vállaló Szókratész földi pályája véget ért a bürökpohár kiürítésével. Szókratész az erkölcsi parancsot követte, Bakunyin a taktikát. Utóbbi szerint a forradalmi cél „szentesítette” az eszközt. Szókratész megsemmisítette az istentagadás vádját, ami miatt elítélték, mert az isteneknek tetszőn döntött – Bakunyin viszont igazolta a zsarnokságot azzal, hogy lázadása miatt bűnbocsánatért esedezett.

Albert Gábor gondot fordít arra, hogy a filozófus döntését ne kötelező elvárásként, az anarchista forradalmár következetlenségét pedig ne ugyanannak a morális kötelezettségnek a megszegéseként értékelje. A túlzott moralizálástól tartózkodik. Annyit azonban – teljes joggal – megenged magának, hogy Szókratészt az emberi gondolkodás történetének egyik legszebb példaképeként, Bakunyint pedig kiábrándító figuraként tüntesse föl. Fölidézi az 1917-ben napvilágra került Gyónás hatását az értelmiségre, és megállapítja, hogy világszerte általános volt a csalódás – a forradalmár nimbusza szinte semmivé foszlott. Szókratész viszont mindmáig eleven erkölcsi hatóerő maradt az emberiség szemében.

A szerző nem csupán fölidézi és összeveti a kétféle erkölcsi döntést, hanem analóg helyzeteket is felvázol. Csak villanásszerűen állítja reflektorfénybe azokat a történelmi alakokat, akik valamilyen módon szóba jöhetnek a Szókratész–Bakunyin összevetésben. A gondolkodás- és politikatörténet mártírjai közül kiemeli a Szókratészhoz mások által is hasonlított Jézust. Történelmünkből Széchenyi, Teleki László, Teleki Pál és Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy Nagy Imre áldozata, a másik oldalon pedig Rajk László önfeladása említhető, de a szerző csak Széchenyivel foglalkozik. Nagy Imre nevét nem hozza szóba, de arról gondoskodik, hogy az olvasó elkerülhetetlenül reá gondoljon a szókratészi példáról – nekem szinte kényszeresen ő jutott róla eszembe.

Miközben Albert Gábor kibontja, majd összehasonlítja az eszmetörténet két, egymással ellentétes modelljét, úgy érzem, jobban érdekli maga a jelenség, mint a levonható tanulság. Elárulja ugyan, hogy „mikor a görög történelmet olvasom, magunkról olvasok, mikor a görögökről írok, magunkról írok”, de hozzáteszi: „korántsem párhuzamokra gondolok, az allúzió emlegetése is goromba félreértésre adhatna okot és alkalmat”. Így igaz, a vulgarizálást kerülni kell – de nem hinném, hogy egyedüli olvasója vagyok, akinek Nagy Imre neve ugrott be leggyakrabban a tanulmány hatására. Azé a Nagy Imréé, akit a másfél éves rabság és gyötrelem sem tört meg, és aki nem kért kegyelmet bíráitól, mert oly erősen élt benne a magyar néptől s a demokratikus szocializmus eszmei híveitől kapott megbízatásának tudata.

Bakunyinról is számos történelmi figura eszünkbe juthat. Olyanok, akik – régies szóval – a visszavonás vétkébe estek. Ez Kisfaludy Károly és Czuczor Gergely* korában még árulást jelentett. A szó mai értelmében a visszavonás nem föltétlenül árulás; az ember számos okból visszavonhatja korábbi állítását, ha a körülmények előre nem látható változásai nyomán arról győződik meg, hogy tévedett, s a „ma már tudom…” vagy a „be kellett látnom…” kezdetű kijelentésekre kényszerül. Galilei az inkvizíciós fenyegetéstől megrettenve „visszavonta” alapvető csillagászati fölfedezését, mégsem tartjuk „árulónak”: töredelmes vallomásához nem mellékelt áltudományos érveket, s a tudományt nem hamisította meg hazug tételekkel, hogy bíráinak kedvében járjon. Az elvek melletti, vaskövetkezetességű kitartás nem is mindig erény: az emberséggel ellentétes eszmék konok képviselete egyenesen visszataszító – elég, ha csak az iraki diktátorra, Huszeinre utalok, de mondhatnék még elrettentőbb példákat is, akár saját 20. századi történelmünkből. Az elveket magukat is figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy képviseletüket összehasonlíthassuk. Szókratész emberséges eszmékhez maradt hű, Bakunyin viszont nem egészen makulátlan elveket adott fel: őt csak a cári zsarnokság tagadásában igazolta a történelem, a bolsevizmust előkészítő anarchista-nihilista eszméi nagyrészt vitathatók.

Az eszmék melletti kiállást, illetve a taktikai megalkuvást önmagában nézve Albert Gábor könyve gazdagon dokumentáltan, szabatos íróstílussal viszi végig szellemi műveletét: az általa kijelölt határok közt egymással ellentétes és így jól összehasonlítható magatartásformákra irányítja figyelmünket. Ám ha messzebbmenő tanulságokat szeretnénk levonni az összevetésből, ha ennek segítségével például a Nagy Imre–Rajk László vagy éppen a Nagy Imre–Kádár János ellentétet szeretnénk minél jobban megérteni, akkor szélesebb alapozásra, a célok, döntések mélyebb és szerteágazóbb vizsgálatára lesz szükség. (Pont Kiadó, 2007)

*„Haj, s ezt visszavonás okozá mind s durva irígység, / Egységünk törten, törve hanyatlaerőnk” – írja Mohács című elégiájában Kisfaludy Károly. A „visszavonás” szót a jóval plebejusibbszemléletű Czuczoris használja ugyanabban a tárgykörben, Mohács című epigrammájában: „Főurigőg és visszavonás pártokra szakasztá/ A honnak kebelét gyáva királyok alatt” – írja. [Kiemelések: A. J.]

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben