×

Embersorsjáték

Csokits János

2007 // 09
Juditnak

Fekete dal

Álmod elsötétül,
világa elvillan,
és ha lámpát gyújtasz,
hazudik a villany.


Lélek a sötétben:
csak a jelen igaz,
ha az nem világít,
sehol nem vár vigasz.

Még itt

Egy kis halál
néhány órára
sötétbe merülsz,
de visszarántanak
ide
elkínzott lelkek közé,
megint élsz,
megint fáj,
ami nem lesz,
sötét van megint,
búcsúzni kell...

Vázlat a múzsával

Ott fenn az éjszaka
égő csóváival
az űr fuvallata,
itt lenn csak te, te, te –
félig nyílt rózsádnak
tigris lehellete,
mindent felfrissítő
örömök forrása:
a lét lélegzete.

Magamhoz öregen éjjel

Romlandó hús, keményítsd meg magad!
Csontjaid között annyi év után is
van lélek és erő.


Azt hitted, hazatérhetsz,
ám ősanyánk csillagos öléből
visszahúztak börtönléted porkolábjai.


Ne elmélkedj most roncsolt sorsodon,
emlékezz, ki vagy, karold fel
lelke mélyéig sérült kedvesed.


Mást nem tehetsz:
ameddig kellesz, ki kell tartanod.

Embersorsjáték

Félkopasz koponyán
gyűrött múmiaarc
bőre a csontra tapad,
két izzó szem
az éjszakába néz.
Az agy még működik,
lázasan szavakat rendez,
létünknek múló emléket emel.

*

Féllábbal itt,
féllábbal odaát,
akarva akaratlanul
írom ezt, kedvesem,
hisz valamelyik holnap
nem láthatod többé
bőrzsákba zárt
vázam ketrecét.

*

Így akarják a Párkák,
nem én, nem én…
Olcsó sorsjáték ez
szivekkel, szavakkal –
mert mi a nyeremény?
Lidérc és délibáb:
csalfa ígéret,
öncsaló remény.

Egy homokóra láttán

Ami volt: nekünk már semmi –
A van: rég múlt idők mása –
A lesz: más szeretne lenni –

Végünk a van és nincs násza.

(2007)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben