I. Wahlheim felől
„a szerelem ahogyan mi csináljuk
egy jól szerkesztett műsoros kazetta”
Szervác József
valami vaktában választott irányba
indulunk ami itt és mégis máshol
gépies léptek megnyugtató sehovái
két szitaarcú szürke körúti vándor
hosszú volt ez az éjszaka is
nincs velünk semmi baj alig
veszett ügy fellobogózva:
szép
szuicid angyalokra lelni hajnalig
eszmét társítunk ha más nincs sebaj
kellő időben kihagy az agyunk
hát igen pontosan ilyen félártatlanok
sóvár-szépek gusztustalanok vagyunk
fű és teória – mint ismerős rendőr
minket a szavak már úgy várnak ott
a megszokott
militáns viszonyulás
helyén kigondolt romhalmazállapot
önmagunkhoz sem értünk igazán –
a baj új élmények szükségéből fakad
csak a tanulság a rögzíthető
a fájdalom szabad és fönséges marad
II. Kocsmablues
„talán egy lassú bluest beoperálva
a fogak mögé a nyelv alá a szájba”
Csajka Gábor Cyprian
nótadal zeng csupa optimizmus
fogadalmad még szájmeleg
lelkifröccsnél tovább nem
torkod lesz utolsó ellenfeled
kétségbe óránként esni adódik ok
alacsony lapokkal kihúzni a telet
elbukott negyvenszáz-ulti rekontra
torkod lesz utolsó ellenfeled
nincs kire hagynod magadat
átdolgozás-kori besárgult lelet
bőröd alatt is múlt van
torkod lesz utolsó ellenfeled
tetoválótűvel íródik a vers
nedvedzik a bőr megremeg
vér kurzivál minden szisszenést
torkod lesz utolsó ellenfeled
poharaidon csönd és pára
belélegezni a fényt amíg lehet
asztal alá inni a hajnalt
torkod lesz utolsó ellenfeled
