Főhajtás IV.

Két betű trapézon és korláton

Megsárgult papírlap: Pilinszky János kézírása. Korát, keletkezésének történetét nem, csupán eredetét ismerem. A költő ajándékozta Ruttkai Évának három verse – Trapéz és korlát, Apokrif, Harbach 1944 – saját kezű másolatát. Vagy eredeti tisztázatát? Ma már nehezen deríthető ki.

Irodalomtörténészek, filológusok, kritikai kiadások szerkesztői számára szakmai alapszabály, hogy a költő által jóváhagyott utolsó szövegváltozatot tekintik az irodalmi mű végleges formájának. De gyakran kideríthetetlen, hogy a fennmaradt változatok, másolatok közül melyik mikor keletkezett, s a költő melyiket tekinti véglegesnek.

1958-ban tizenhat éves voltam, és szerelmes: a Film Színház Muzsika július 18-i számában olvastam Pilinszky János Szerelem című versét. Elbűvölt. Semmit nem tudtam Pilinszky Jánosról, csak tetszett, nagyon tetszett a vers, s az újságból kitépett lapot könyveim között őriztem. Aztán 1964-ben megjelent az új verseskötet, a Rekviem; faltam a verseket, és a magam számára felfedeztem a 20. század magyar költőóriását. S mert e kötetben nem találtam a Szerelem című verset, most már a Rekviem lapjai között őriztem a szakadozott, sárguló újságlapot.

Teltek-múltak az évek, szaporodtak könyvespolcomon a Pilinszky-kötetek, és az 1976-ban kiadott, az összegyűjtött verseket tartalmazó Kráter című kötetben megtaláltam a kamaszkoromban magamba ölelt költeményt. Egy szenvedély margójára – ez volt a vers eredeti címe. Az már csak az – 1987-ben megjelent, Jelenits István szerkesztette – Összegyűjtött versek jegyzeteiből derült ki számomra, hogy a vers eredetileg a Vigiliában jelent meg, még 1949-ben.

Amikor Ruttkai Éva negyedszázada nekem ajándékozta a három Pilinszky-kéziratot, a négyrét hajtott, öregedő papírlapokat böngészve megakadt szemem egy verssoron: akár egy óriás karám. Elsőéves bölcsészeknek tartottam az Eötvös-kollégiumban Pilinszky-szemináriumot abban a félévben, a Harbach 1944 minden sora mellett gyülekeztek verseskötetemben a széljegyzetek. Nem emlékeztem az óriás szóra.

Nem is emlékezhettem. A végső (?) változat (Összegyűjtött versek. Bp., 1987, 40.) így hangzik:

Mert fogadásukra már készen,
akár egy megnyíló karám,
kapuit vadul széttaszítva
sarkig kitárult a halál.

Óriás – mozdulatlan monumentalitás; megnyíló – mozgó végtelenség. Aligha tollhiba, véletlen szótévesztés a kéziratban az óriás szó. Valószínűleg ez az eredeti változat, s mert a múlt század ötvenes éveiben Pilinszky Jánost némaságra ítélte a proletárdiktatúra, a költő kéziratban őrizte verseit, talán nem is egy példányban. Az Összegyűjtött versek tartalomjegyzéke gondosan fölsorolja a versek első megjelenésének helyét, idejét, a Harbach 1944 mellett ilyen adat nem szerepel. A vers először a Harmadnapon című kötetben látott napvilágot, 1959-ben. S ott már a végleges változat volt olvasható: akár egy megnyíló karám.

A költő lelkében megmozdult az állókép. Az óriás karám a börtön mozdulatlansága. A megnyíló karám börtön a földön, de végtelen tér az égben; földi létünk börtönéből kapuk nyílnak a végtelenbe.

Elbűvölt lélekkel újra és újra elbújok Pilinszky János verseiben. A Trapéz és korlát kéziratának utolsó soraiban.

A verseskötetekben így olvasom:

Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?

A kéziratban az utolsó sor eredetileg:

Mi lesz veled, s mi lesz velem?

A költő kijavította e sort. Parányi változtatás, csupán két betűt cserélt föl, de lelkiismeretében a világ erkölcsi rendjét állította helyre. Mert a vers végső változatában már nem saját magát félti, nem a maga sorsáért aggódik. Mi lesz veled? – számára ez a hangsúlyos kérdés.

Megsárgult papírlap: a Trapéz és korlát eredeti, Pilinszky János által javított kézirata. Márványtömbbé szilárdult erkölcsi világrend egy kijavított verssorban.

Mi lesz veled, s mi lesz velem? Nem. Mi lesz velem, s mi lesz veled? Egyszerű felismerés: te mindig fontosabb vagy, mint én.

Felismerni könnyű, így élni nehéz.

De ha így élünk, ha mindig te, ha mindig ti vagytok a fontosak, akkor lehet számunkra óriás helyett megnyíló karám e földi lét.