kavics
a hatvanéves Tiszatáj köszöntése
Tisza-tájak sírnak
tiszai tájak nevetnek
kavicsot fogok
kezembe
s mint a régvolt gyerek
folyónkhoz futok
hű folyómhoz hűtelen
s tükrére kavicsot dobok
a kavics felpattan
felpördül bukik
kacsázik a vízen
a kavics
mennyit játszott így
régen a gyerek
egy kavics lehettem
Isten kezében magam is
a vízre hajított
merüljek fölrepüljek
mára már elengedett
már nem engedi
hogy óvó kezén ott pihenjek
kezében megbéküljek
lélekző kavics
hattyú
1989-ben vagy 90-ben
mutattuk be
Kecskeméten esszékötetem
Grezsa Feri
beszélt róla
vezette be
az akkor már nagybeteg
Grezsa Ferenc
ragyogtunk a gyönyörű
Cifrapalotában
magunk is a
változás hitében lázában
s a közönség előtt
Feri váratlanul
kérdezte tőlem:
az új időkben lesz-e majd
kell-e még
kultúrpolitika?
és én azt válaszoltam
soha
azóta mennyi év
mennyi hamis érv
milyen kevés
kultúra
mily sok politika
rozsdás rossz edény
mily sok történelem:
pohár melyet nem én
törtem el
mennyi politika és
a kultúrpolitika
régi rút lika
mennyi árulásban
itt él velünk
mennyi mennyei
elárvulásban
hamis értékrendekben
itt van a trendben
itt van a kánonokban
mint íz vizezett borban
magad is
szem a láncban
rombolod és teremted
rossz ízt ad
ételünknek
rossz kedvet életünknek
itt riszál
még kényesebben
tolla még fényesebben
a kultúrpolitika
a hattyú
a hattyúnyakú görény
