Szegény Dzsoni és Árnika
Lázár Ervinnek
Akkor még nem tudtam, hogy az árnika egy sárga színű virág,
És a bokaficamot meggyógyítja,
Akárcsak a királykisasszony a Szegény Dzsoni lábát,
Azt se sejtettem, hogy
A Dzsoni meg a János angol rövidítése,
Csak azt tudtam, hogy Árnika királykisasszonynak
Szilvás gombócból lett fonva mindkét copfja,
Én legalábbis így láttam a képeken,
Tehát szerencsés, aki elveszi,
Mert legalább egyszer jóllakhat,
Meg azt tudtam,
Hogy nemcsak hétfejű sárkány van,
Hanem hétfejű tündér is létezik,
Talán csak nem olyan rossz a szájszaga,
Meg tüzet sem okád, ha elcsapta a gyomrát,
A szegény Dzsonira támadó boszorkánynak
Pedig lombból van a keze,
És ha megrázza az öklét, suhognak a levelek,
De ezt szintén csak én láttam
Bele a rajzokba, azt hiszem.
Aztán azt is megtudtam,
Hogy akik nagyon szeretik egymást, azokkal történhet bármi,
Legfeljebb kacsa formájában fogják egymást tovább szeretni,
Bár talán a csókolózás körülményesebbé válik így,
Aztán hogy a sértődés nem más, mint
Hogy az ember a világ közepének képzeli magát,
Vagyis forró magmának, ami elég nagy balgaság,
Illetve hogy a haragnak, amikor elszáll,
Egyenest Haragországba vezet útja,
És azt nézi, kibe repülhet bele,
Mint egy kopaszodó, öreg keselyű,
Akinek se haj, se toll nincs már a fején,
De a legfontosabb, amit megtudtam a könyvből,
Hogy a szeretet varázslat,
És ennél szebbet és igazabbat
Azóta sem olvastam egyik mesekönyvben sem,
Pedig otthon elég sok ott sorakozik a polcomon.
A jégrém
A jégrém kedd hajnalban
Egy forgalmas kapualjban született meg,
Mondhatni, akkor látta meg először a napvilágot,
Amely látvány igencsak tetszett neki,
Gyorsan közölte hát,
Hogy mostantól kezdve napimádó,
Ami egy jégrémtől igen furcsa kijelentés,
Lévén jégből a teste,
Mely az általa imádott naptól könnyen elolvadhat,
De ez a jégrém kivételes lény volt,
Mert egy alig pár éves
Tehetséges kisember alkotta meg,
2 percnyi elgondolkodás után,
És még csak véletlenül sem tétovázott,
Legföljebb egy kicsit félredöccentette a fejét,
Mint aki érzi, hogy most komoly kijelentést fog tenni.
Tehát a jégrém akkor teremtetett,
Amikor Finy Ágoston,
4 éves óvodai cselszövő
Épp indulni készült abba az intézménybe,
Ahol képzelőerejének 75%-át adta le napi rendszerességgel,
És ezért cserébe nem kapott mást,
Legfeljebb egy-két szikkadt vajas-mézes kenyeret,
Vagy „A pokróc nem kísértetlepel” kezdetű mondatot,
És „Te sem vagy egy félelmetes szellem” folytatást,
Mire hiába hajtogatta a kisfiú,
Hogy nem félelmetes, hanem félemeletes szellem,
Ez nyilvánvaló tévedés,
A lukas sarkú bakancsban bicsakló óvónő
Erre csak annyit tudott horkanni,
Hogy moss kezet,
Szerinte a tisztaság mindenre megoldás,
És ez pontosan arról árulkodik,
Hogy Finy Ágoston zsenijét kizárólag csak a hat év alattiak
Képesek ésszel felérni,
Vagy legalábbis felnőtt legyen a négykézlábán,
Aki megértheti őt.
Szóval Finy Ágoston kilépett a kapun,
Félredöccentette a fejét,
2 percre elgondolkodott,
Majd kijelentette, hogy kér egy jégrémet,
K betűt direkt nem rakott a szóba, nincs félreértés,
Ő jégrém nélkül nem emeli meg 31-es lábát,
Ha addig él is, amíg meg nem hal.
És a jégrém így megszületett,
Vidáman ficánkolva kipattant Finy Ágoston fejéből,
Majd szenvedélyes szerelemmel belenézett a Napba,
És örökre ottmaradt a tekintete.
