Hallomások; Gazdahűség

Hallomások

A vizeshordókban borostyántömbökké
fagyott az esőlé
Hirtelen érkezett meg a tél
és reggelre ritka hóval lepte be
a hegyek lapockáit
Jégcsapok tőreivel függeszkedik fölém az eresz
Erős pálinkával melegítem föl gyomrom üres termét
És elküldik hozzám hangjukat a távoli harangok…
De meghallom nyögésedet is
ahogy valahol lehajolsz
bevetni egy halott után a kihűlt ágyat –

Gazdahűség

Sorvad a nap a Vértes fölött
Poros széllel öblöget a fülledt alkonyat
és rátenyerel az árnyék a száraz fűcsomókra…
Önkéntes száműzetésben
itt egyik világ araszol a másik világig
és nem érdekel hogy valami megint
nélkülünk történik meg
mert kijelölték ösvényeinket
megszabták határainkat
és trónra taszították legújabb Atyuskánkat –
Leves körték sárgállanak az ágvillák között
és kéken pillognak a hamvas szilvaszemek
Hűtlen gazdájának érlel darabka kertem
satnya fácskáival is
Pattognak a szöcskék
szédülten keringnek a rózsabogarak
A hasított karón Tesco-szatyor
zizegése tereli el a nem kívánt madárvendégeket
Belakom nézésemmel ezt a szerény kicsi birtokot
ahogy csipetnyi zöldjével
és maréknyi terményeivel vigasztal –
A hegyek mögött tolakodik már az éjszaka
Nem mozdulok el rozsdás lábú kerti székemről
Talán megérkezel hozzám
a nyáresti végjátékra
hogy ezen a titkos planétán
ikercsillagokká lehessünk –