×

Ámokfutás a ködben

Egy nem létező Csoóri-vers

Restár Sándor

2007 // 06
(ezúton is tisztelegve,
szeretettel és barátsággal)

még egyszer utoljára csodaszarvast akarok látni

ahogy rohan a ködben
és zúdult utánuk egy egész erdő
… s a szőlőhegyi siklók sziszegése
amelyet még az édenkertből ismerek
kocsmájuk felől a szelek
… fülledt júdás-szagot hoznak
messziről is jól látszanak
a hétpróbás nyerészkedők
valamelyik sziklában itt
ezeréves kiáltás lakik
Keresztelő Szent János levágott fejére gondolok
ahogy az irgalmatlan világot
utoljára még végignézi.

Káromkodnék, de nincs, aki hallja,
senki, senki, ki visszaszólna,
vagy belém vágná vasvilláját
mennydörögve és fuldokolva.

Meg se kérdezem tőle, hogy kicsoda,
s ha rongyokban lóg le róla a végtelenség,
rámosolygok…

… alig maradtunk egynehányan
akik emlékszünk még
saját nevünkre

… elhitték rólam
hogy még halálom után is vakmerő leszek…
szinte föld vagyok magam is
megtaposott hazai föld

Lehet, hogy megíratlan verseim
térnek vissza ablakom alá vascipőben?

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben