Téli táj, csősszel; A Vö­rösmarty tér reggel

Téli táj, csősszel

mikor szelek nyitott száján
szétharsognak fellegek
kopogni kezd a puha föld
s a kukoricás kardjaiba dől

ugarok kereplő királya
csakazértis hiába
hunyó fényeket vigyáz

barka-jogar gyékény-fáklya
táncban körzik vándorok

tél dermesztő viharában
esélytelenül lobog

A Vörösmarty tér reggel

Ruhátlan kőtest körül
fehéren lángoló
foszlányok.

Vállad zord idők
körmös szeleiben
vacog.

Szózatod messze szálljon!
Köpenyed lobogó
nájlon.