Isten irgalma; Az Isten tora

Isten irgalma

Minden élet: halálos ítélet.
Születés és halál között élünk
Mondjuk hatvanöt vagy hetven évet,
Örömben-ürömben telik létünk.


Egy dolgot kérek, Isten pajtás:
Életemnek legyen folytatása
Itt a földön, nem az öröklétben,


Hanem a fűszálban és a rétben
Folytatódjék énem mása,
Mint kiszáradó fákon friss hajtás.


Így már jöhet a bármilyen halál,
Akár ülve, állva, fekve talál,
Két malomkő közt vagy a heverőn,
Párnák között vagy a csatamezőn.

Az Isten tora

Nyúl vagyok, puska elől futok
Róka vagyok, nyulakra vadászom
Ember vagyok, emberre vadászom
Angyal vagyok, fölöttük szárnyalok.


Emésztőkörre teremtett világ
Hol az élet szoros, a torok tág
Hol búzából liszt, belőle kenyér
Majd ebből lesz a kiontandó vér:


Tehát mindenből minden, te meg én
A futórózsák és a fenyőfák
Ez a kis szonett és az epikák
A fotonok és a galaktikák:


Az élővilág fázisok sora:
Az élet maga: az Isten tora.