×

Főhajtás I.

Kutyu, a Nemzet Színésze

Szigethy Gábor

2007 // 04
Raksányi Gellért színművész, ismertebb nevén Kutyu, született Szigetváron, 1925. július 19-én, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész, Jászai Mari-díjas, a Nemzeti Színház örökös tagja, Balatongyörök díszpolgára, Magyar Örökség-díjas művész, a Nemzet Színésze.

Sors adományozta legrangosabb címe: becsületes túlélő.

Becsületes magyarként élte túl a második világháború gerinceket roppantó poklát. Becsületben élte túl a fordulat évét, amikor a kommunisták fából vaskarikát, demokratikus jogállamból népi demokratikus proletárdiktatúrát farigcsáltak, és Moszkvából irányított vazallus állammá nyomorították Magyarországot. Túlélte 1956. november 4-ét – tizenkét napig a feltámadás boldogságáról álmodott az ország, aztán a hajnali ágyúdörgésben el kellett temetni az álmainkat. De Kutyu megtanult – és megtanított bennünket – ébren álmodni: becsületesen túlélni becstelen körülményeket. Túlélte a levitézlett színházigazgatókat, túlélte Major Tamást, Meruk Vilmost, Nagy Pétert, túlélte (itt most annyi és annyiféle jelzőnek kellene következni, hogy lehetetlen a legpontosabbat kiválasztani), túlélte a politikusokat, Rákosi Mátyást, Kádár Jánost, Aczél Györgyöt… most éppen Gyurcsány Ferencet éli túl. A kormányok az elmúlt fél évszázadban, amióta Raksányi Gellért színész, jöttek-mentek, a rendszerek váltanak, változnak, visszaváltoznak, a politikusok komédiásokat megszégyenítő ügyességgel cserélgetik álarcukat, meggyőződésüket. A Nemzeti Színház is jön-megy: közel ötven éve a Blaha Lujza térről az Izabella térre költözött, aztán vissza a Blaha Lujza térre, onnan a Nagymező utcába, megint az Izabella, de akkor már Hevesi Sándor térre, az átépített hajdani Magyar Színházba, aztán a Nemzeti Színházból Magyar Színház lett, a Duna-partból Nemzeti Színház.

Kutyu mindezt túlélte. 1947-ben kapott színészi diplomát, azóta a Nemzeti Színház tagja. A Nemzeti Színház mindig ott van, ahol Raksányi Gellért esténként színpadra lép.

Kutyu szeret történeteket mesélni. Példabeszédekkel ajándékozza meg az embereket.

Három történet, háromszoros főhajtás a becsületes túlélő, Raksányi Gellért színművész előtt.

Ruttkai Éva édesanyja még az ántivilágban, 1898-ban a Monarchiában, Bécsben született. Nagyon fiatalon férjhez ment, Bécsből Szegedre költöztek, majd Budapestre. Valamikor a nyolcvanas évek elején Hollandiában élő nővérét akarta meglátogatni. Útlevélkérelem, rubrika az űrlapon: Él-e külföldön rokona? Válasz: Igen. Következő kérdés: Mikor hagyta el az országot? A rubrika üres. És a hivatalnok kérdésére, miért nem töltötte ki, Ruttkai Éva édesanyja ingerülten válaszolt: Nem ő hagyta el az országot, az ország hagyta el őt.

Raksányi Gellért hatvan éve nem hagyta el a Nemzeti Színházat. A Nemzeti Színház hagyta el őt.

Második történet. Raksányi Kutyu engem 1963 tavaszán tett egy halk félmondatával bátorrá, boldoggá. A Nemzeti Színházban Darvas József Részeg eső című, a népi demokratikus proletárdiktatúrát népszerűsítő, irodalomnak álcázott reklámszövegét próbálta a társulat. Az egyik 1956-ban, az egyetemen játszódó jelenetben nekem mint ifjú ellenforradalmárnak a néma csendben azt kellett ordítanom: Ruszkik, haza! Teli tüdővel, szívből ordítottam. Az egyik előadáson a takarásban állt Raksányi Gellért művész úr. Amikor kiléptem a játéktérről, lazán megérintette jobb kezével a vállam, és annyit mondott: Nagyon jó! Akkor sem hittem azt, hogy színészi teljesítményemet értékeli nagyra. Akkor is tudtam, hogy az elismerő félmondat annyit jelent: Soha nem adjuk fel a reményt, kisfiam!

Ott, a színpadi félhomályban tanultam meg Raksányi Gellért művész úrtól becsületesen túlélni 1956. november 4-ét. Akkor nem mertem, most szeretném megköszönni azt a hajdan elhangzott, boldogító, erőt adó félmondatot.

Sokan, nagyon sokan vagyunk ebben az országban, akik köszönettel tartozunk Raksányi Gellértnek a színpadon, a hétköznapi életben, baráti négyszemközt vagy a közélet fórumain elmondott, vállalt szavaiért: a színész megszólalásai, hangsúlyai, összehúzott szemének fénylő villanása, a lélek titkos rezgéseit közvetítő brummogásai mindmegannyi gerincerősítő, tartásjavító, mosolyt fakasztó pirula. Élvezet bevenni, remek a hatása.

Harmadik történet. 2005 októberében a Kossuth Rádió felhívására a Kárpát-medence árvízkárosultjai javára az adakozók által felajánlott ékszerekből, értéktárgyakból aukciót rendeztek, és a befolyt összeget a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet számlájára utalták át. Az árverésről csupán utólag, a Magyar Nemzet híradásából értesültem, s akkor tudtam meg, hogy Raksányi Gellért, aki 1947 óta tagja a Nemzeti Színháznak, a Nemzeti Színháztól kapott  ötvenéves jubileumi aranygyűrűjét ajánlotta fel az árvízkárosultak javára.

Raksányi Gellért hatvan éve színész. Maga sem tudja, e hat évtized alatt hány szerepet játszott el színpadon, filmen, televízióban, rádióban; címe, rangja, kitüntetése temérdek, mérhetetlen szeretet övezi, nap mint nap fellép színpadon, baráti összejöveteleken, gyűléseken, ünnepi esteken. Az idősebbeknek Kutyu, a fiataloknak Kutyu bácsi, mert Raksányi Gellért minden becsületes ember barátja, pártfogója, mentora. És ha a sors úgy hozza: a Nemzeti Színháztól ötvenéves színészi jubileumára kapott aranygyűrűjét ajánlja föl a sorscsapás sújtotta Kárpát-medencei magyarok megsegítésére.

Aki így tud adni, mindent tud az életről.

Köszönjük Kutyunak, hogy nekünk, tizenötmillió magyarnak ajándékozta az életét.


Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben