Örök
A Lázervin meghalt?
Meg.
Ő írta ezt a könyvet?
Ő.
Aki könyvet ír, az mind meghal?
Meg.
És aki könyvet olvas?
Az is.
És aki nem ír és nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben van a halasztás.
Hát nem.
Csinálsz nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek való.
Mért, mi van benne?
Bor meg szóda.
És aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
És aztán?
Ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.
És ha keveset?
Akkor még ugrándozni is tud.
A Lázervin szerette a hosszúlépést?
Nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jólesik.
Mégis télen lépte a leghosszabbat.
Mégis.
Most már nem lehet utolérni?
Most már nem.
Akkor se, ha iszom hosszúlépést?
Akkor se.
Akkor inkább iszom rövidet.
Az végképp nem gyereknek való.
Mi való a gyereknek?
Tea meg gyümölcslé.
Akkor csinálj nekem gyümölcslépést.
Az milyen?
Gyümölcslé meg szóda.
Jó, csinálok.
Várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.
Most rögtön?
Valamit meg kell beszélnem vele.
Hát nem tudom…
Tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.
És mit tegyek bele?
Öröklét.
Kutacs
„Ha belágyul alattam a föld koponyája”
Nagy Gáspár
Jaj, Nagy Gazsi, Nagy Gazsi, mondd, hova lettél?
Nincs tőled a gépemen új üzenet.
Nem látod-e, hogy közeleg szuronyos tél,
Mondd, mért is oroztad el így tüzedet?
Felgyújtva a tankok, az ősz porig égett,
Majd felkavarog kusza hamva, a hó,
Még elbogarászik a hangod a térben,
De ott, ahová mégy, nincsen adó.
S majd tél meg a nyár meg az ősz tovacaplat,
S bár verseket ír a kezünk, didereg,
Mint új Harun al-Rasidot kusza Bagdad,
Úgy nyelt el az űrbeli köd-köpönyeg.
Mert versed az itt, a lemezbe maródva,
Mint kismadarak topogása havon,
És míg bemaródik a szívbe a rozsda,
Én líra savával a bút maratom.
Még nyílik az égen az est-hekatomba,
Még vérzik az éteri forradalom,
Gyász fátyola kösse be fákra fonódva,
Füstölve kilobban a fáklya: dalom.
