×

És közben, a Corvinban

Fenyvesi Ottó

2007 // 01
Balázs emlékére

Vannak dátumok. Voltak és lesznek,
nagyon fontosak.
S köztük is volt valami, mert
mindig kell lenni valaminek,
kevésbé fontosnak.
Valakit megharapott a kutya,
vagy kihullott kezéből a kanál.
Van mit mesélni, voltak
s vannak poklok, emberek.
Vannak egyszerű esendők, vannak túlélők.
S vannak hősök, mártírok. Ártatlanok,
mint Brusznyai, a klasszika-filológus.
És vannak árulók, gyilkosok, zsarnokok.
Róluk ezúttal egy szót se, mint egykoron
az öngyilkosokról a bölcs görögök.
Volt idő, midőn felakasztották a vezér képét
fejjel lefelé a vécében, s voltak, kik Rákosit éltették.
Volt, aki a tőkében hitt, volt, aki csak a Bibliában.
És szegények voltak, mint Jézus.

Voltak évek, voltak napok, pillanatok.
Vasból volt a függöny. Csak semmi pánik!
Majd eljő az idő, s elénk tárul a Föld.
Ötvenhat volt, minő dicső pillanat.
Akkor tanultam érteni a szavakat, a világot.
Még nem tudtam semmit.
Csak később, sokkal később olvastam Márait.
Hallottam Nagy Imrét beszélni,
s olvastam egy mondatot a zsarnokságról.
Líra és valóság a konyhaasztalon.
A minap ültem, s néztem a Dunát
(már csak azt meg a focimeccseket),
és láttam egy őszülő amerikai urat,
az apja magyar, az anyja moholi,
elment, el kellett mennie,
mert harcolt a Corvin közben.
A maga bonyolult módján számvetést
készített. Alapdolgokról beszélt.
Életről, halálról. Hazáról, szabadságról.
Helyzetekről, melyekben az ember
jól érezte magát, illetve nem.
Volt valami a szemében.
Benne volt ’56, a lángoló házak,
a menekülttáborok. Párizs
és a Tizedik sugárút pompája.
A hosszú, dagályos éjszakák,
a számolhatatlan cigaretták.
A napnyugati birodalom keserve.
Sokan elmentek, aztán meg visszajöttek.
Hazafelé megromlott bennük a reménység.
Mit nekünk az érzelgős honfibú?
Mások nemzeti maszlagról beszélnek.
Mocskot okádnak, lapulnak.
Tétován legyintenek, azt mondják,
inkább disznósajtra vágynak az emberek.

Volt egyszer egy ötvenhat.
Számolták az októberi napokat.
Nyilván történt valami.
Szuronyt szegeztek, és
lőtték a ruszki tankokat.
Hideg tél jött, sötét homály,
ólmos, akasztott idő.
Kőhordás, szívbetegség.
Hallani véltük léptüket.
Vonultak illőn a vöröslő ködben,
körülöttük ragyogtak a néma csillagok.
Sistereg a lélek, vénül a gyász.
Sárgul a virág. Jő-e vajh új kikelet?
Csüggedni semmi ok.
Valami közünk van már egymáshoz.
Térdre borulunk, s lelkünk
szegletében helyet szorítunk nekik.
Kerüljünk minden pánikot!
Könnyű kedvvel vigyük tovább
a keresztet.

2006. október 15.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben