×

a panteon romjain; betyárnóta; ekrazit; a vészbanyák; flatus voci; übernémber; rendületlenül

Horváth Elemér

2007 // 01
a panteon romjain

föltámasztani őket nem tudom
se visszaadni a hatalmukat
az a roppant fiatal ámulat
amivel széjjelnéztem a világon
s amiből mára semmi sem maradt
hitetlen vagyok üres néma vak
én aki láttam a csillagokat
akik ők voltak vénusz orion
belőlem természetes por marad
ezen a porszemen ahol lakom
pedig valaha halhatatlanon
örök voltam és mint ők hatalom
amivel számolniok kellett nekik is
nem kell többé     nem hiszek     tudok

betyárnóta

az én bakonyom nem páris hanem
new york     pandúr hada szájas dunának
még távolabb tőlem mint adytól
itt nem érnek utol hazai lázak
tündér gyerekkor toldi mélabúja
drágaföld-hűség egyéb nyavalya
az újraéledt mohó labanckórság
és olcsó kiegyezés divata
nem engedtem soha az ötvenhatból
és remélem hogy nem fogok soha
jó itt nekem az idegen világban
ez az örökölt vályúcitera
köcsögduda és nádi hegedű
magyarul mindig     s mindig egyedü(l)

ekrazit

bennünket elhagytak az istenek
politikusaink mind ateisták
és prófétaként szüntelen hazudják
ezt az üres jóléti életet
és mi a jóllakott olcsó tömeg
nem is tudjuk többé hogy nincs valóság
csak üres föld s még üresebb egek
a hajdan tündöklő világ felett
ahol kezdtük mint elbűvölt gyerek
vagyok és vagyok aki lehetek
többé már nem leszek íme a morzsák
ami lettem     száraz öreg hideg
hübrisz     komor alávalóság
bennünket elhagytak az istenek

a vészbanyák

telik-múlik egy emberöltő
s én maradok nyugati költő
s a nyugati és a „költő” között
vonulnak az évszázadok
rikoltoznak a vészbanyák
hunor magor két dalia
folytatják a vadászatot
egymásra vadul rendületlenül
két egytestvér ménrót fia
magyaros disszonancia
halálos dichotómia
a „nyugati” és a „költő” között
az áruló s az üldözött
transzcendens immanens örök

flatus voci

túlértékeltük a költészetet
réti virágok tovább tartanak
mint te és én     dante horáciusz
a trubadúrok és a görögök
és szebbek is     más kritériumok
mellékesek a jó vagy az igaz
nem tartósabbak mint a parti gaz
a magunkfajta monomániás
megszállottan csak gyúrja az ipart
amíg a lélegzete tart
bár tudja hogy végül is vége lesz
virágnak versnek önmagának is
létezik él és ír mást nem tehet
ezen a földön s nem is érdemes


übernémber

nem tántorogtak ki germániába
mentek mercédeszen gyorsvonaton
vitték magukkal a míveiket
tömegcikk jobb pénzért árulható
szélesebb piacon     a jó maradt
büszkén bár többnyire szarul
mint leningrádon anna ahmatova
de ő legalább kitűnőbben írt
sztálin úr gyilkos árnyékában is
mint ezek az ügyes akarnokok
berlinben düsszeldorfban frankfurtban
a nyugat csak gazdagabb kupleráj
mint budapesten az utcasarok
de ne szájba     mert az gusztustalan

rendületlenül

nyugaton szebben szaglanak az ibolyák
tavasszal ősszel     és alulról is

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben