×

Szarajevó-mantra

Kollár Árpád

2006 // 11
szarajevóban nem lehetsz turista
ki csorgó nyállal leltározza
a borzalmak rekvizitumait
nem tuszkolhatod tenyered
a gránát ütötte résekbe
mintha a siratófal több ezer éves
kövei közé rejtenél üzenetet

szarajevóban nem lehetsz szarajevói

szarajevóban magad sem tudod
mi lehetnél s mi lehettél volna

szarajevóba mindig reggel érkezel és
a csatlakozás a sötét beállta után esedékes

szarajevóban olcsóbb a túrós burek a húsosnál
drágák a használt könyvek
és formás fenekű lányok ereszkednek
le a hegyekből

a szemedbe néz mindegyik
ha a mellek közé vizslatsz

szarajevóban fölfelé nehéz
lefelé könnyű gyalogolni

szarajevóban himlősek a házak

szarajevóból buszok indulnak szarajevóba

*

szarajevóban akaratlanul is
visszatértünk egy parkba
hol a napfoltos padokra
kiültek a huszonéves párok
egymás ölébe tapadtak hosszan
mintha párzó vérnarancs
poloskák lennének
majd egyre vadabb ütemben
riszálták csípőjüket a lányok
veszetten smirglizték
a fiúk farmerölét
foltosra koptatva a blue jeans combokat
de a cipzár mégis keményen
állta a szüntelen ostromot

milyen vékonyak mind
a szarajevói lányok
milyen mohók és elégedettek
milyen ügyesen
ülik meg musztángjaikat
és milyen jó a bokrok mögül
meglesni ezt a vonaglást
ezt a vágtát
hallgatni a testek elnyújtott vonítását

valahogy folyton visszatértünk
ide a meszes fejfák
közt kanyargó ösvényre
akaratlanul is szabad padra vártunk
hiszen jó lett volna elidőzni itt
a kimerítő őrjárat után
érezni a város ritmusát
beállva a sorba
szarajevóinak lenni egy ideig most
mindenféle kockázat nélkül

*

szarajevóban két napig
égett a könyvtár egyfolytában
– mesélem itthon.
két napig – ismétli borzongva
költőbarátom, az idővel
mérlegelve a mennyiséget.
kétnapnyi könyv, kézirat
– visszhangozzuk. miközben
fogalmunk sincs róla,
egy átlagos test meddig ég.

*

szarajevóban a fák a legnaivabbak.
a csupasz tűzfalakba merítik
pelyhedző gyökerük,
és mohóbban szívják a téglát,
mint a lányok az életerőt.

szarajevóban a kisfák nem törődnek
a politikával.
a százéves tölgyek nyugalmával
ülnek meg rekvirált helyükön,
és nem zaklatja őket,
épül vagy pusztul éppen a város,
hogy födémre cserélik lassan a lombsátrakat.

szarajevóban a bölcs kisfák csak szívják,
szipolyozzák a téglát,
szorgalmasan növekednek.
hiszen tudják, errefelé sose lehet tudni.

*

szarajevóban meg kellett volna venni
a túlélőtérképet,
megvenni abban a drága antikban
huszonegy konvertibilis márkáért,
vagy észrevétlen zsebembe csúsztatni
süppeteg papírját,
farmeromba gyömöszölni
vázlatokba zsugorított történeteit.

szarajevóban némi terepismerethez
kellett volna jutni,
némi útmutatáshoz, esélyhez ott,
a krležával zsúfolt polcok között.

szarajevóban mindenáron
meg kellett volna szerezni a túlélést,
megváltani magam, vagy valaki mást,
aki sohase lehettem volna –
jóllehet ki gondol erre pont szarajevóban.

*

szarajevó te szőrös kezű asszony
aranyflekkes tagjaiddal
csimpaszkodsz belém
s lehántod rólam átizzadt gönceim

unom már harmonika-lényed
a hosszú vonításba fúló ritmust
ahogy szabdalt hangjegyekből
harmóniát csiholsz

unom hogy nem lehetek
óvatlan átutazó benned
hogy zaklatsz
nem engedsz míg nem leszek tiéd

ölembe vonlak hát reggeltől estéig
mert vár már a tenger
várnak bajszos nők és lágyabb tamburák (…)

*

nem szarajevóban láttam egy filmet
szarajevóról.

reszelős torkom azóta már-már
angyalin béget:

„künn a farkas, benn a bárány” –

s korgó gyomorral bóklászok, billegek
a tökéletes köríven.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben