A legelső áldomás
Sütő Csaba András
2006 // 11
A legelső áldomás
a
Felparipáztak és nekivágtak
keserű szentek keserű szentek
s a vértelen éjből
jóllakott csömörrel izentek
néha meg néha meg nevettek
meggyűlt a szenny a mocsok-
mancsok szegletre tolták
a szarosbödönt
s az utolsó cseppet én ittam
ki én ittam ki? én, én én; kiittam én…
így deleltünk hajnalonként
cseppenként szublimálva
s a pergő nap sugárit
fejemre pergette
erdő mélyén érett a szakadás
fityegő gomb ingemen – cérnaszabad – – –
b
alattam alantas kezek
csápolkáztak a porban
a folyó felé a folyó felé
megtisztulásra várva
hófehér lepelben
porzott a meder kiszáradt ágya
belemerítették bűnös vágyú vödörtestüket
„egy bálna volt az anyád, érted, egy planktonzabáló állat”
atomot markoló toldott-foldott, forrasztott dallam
OH BROTHERS LET’S GO DOWN
LET’S GO DOWN COME ON GO DOWN
COME ON BROTHERS LET’S GO DOWN
DOWN IN THE RIVER AND PRAY
szilánkzivatar
vonuló tömeg kiket
falhoz döntött a sör és a nő
falhoz vágott a retorzió
gázoló lábáztató barmok
levágott barmok
együvé bégetők
kétkezi csömör
„Come on boys! The water is fine.”
s nem jutott nekik
elhívó vigasz
nem jutott csak fél gerezd szó
nem jutott nekik paripaálom
nem ugrattak át a barikádon
nem jutott hát nem jutott
csak fél zacskó darált hintaló.
S feloldotta őket a mihaszna,
a hiábavaló.
c
néha még álmodik
s egyélű késeket fal
a nyomor
fedett ponyvatest alatt
vérzik a gyomor
és a falnak vágott
hét talányok
zöld és barna hátú békák
a kanális partján
a sorukat várják sorsukat várják
(s nem akarnak csalni, csalni, csalni)
szomorúnyálkák futnak
nagy némaságok mögött
szúnyogok döngnek
árnyas füzek víznyalt szüzek
s párás töprengéssel
a párzás egyszerű örömével
kel és fekszik azzal és nem azzal
ki kinek nagyon s kevésbé tetszik
s a falu felé vetett gyertyán szenes
esküre tartott elszáradt nyolckeze