×

A fiú kérdez; Vászon s olaj; Háló; Csuszka

Dobozi Eszter

2006 // 11
A fiú kérdez

Rendben van, röptetőm, s nyújtotta is már
a fiú húsából a húst. Megülte
a griffet: harcos a lovát. Az istráng-
szaggató morc erőket mind legyűrve
szállt. Tárult a világ. Teltebben Istár
kapuja sem ragyoghat, mint fölülre
jutván a táj – föl-földerülve, játszva…
Én megszabdalt valóm hol és ki várja?

Vászon s olaj

D. Kovács Júlia festménye alá

Ez egy ilyen erdő. Mint óriások
karja, oly irgalmatlan gyökerekkel
kapaszkodik fáival. Felkiáltó-
jelek elnyújtva törzseik. Erekben
fut föl, mi idelenn folyam. Szitárok
hangján muzsikál fönn, elérhetetlen
a lombozat, hogy nem is tudhatod már,
mit rejt előled a zöld: égi hombár.

Háló

E göcsörtös ágakat nézem este,
reggel. Gyökereket kövekbe vájtan.
Így alszom el – az álom végtelenje
mikor magába szánt –, hogy újra láttam!
S így ébredek: hangjukra felneszelve.
Sírnak ők is, mint kiket meggyaláztak.
Hálónk falán még hányszor tévedek
a képre? Ez feszít. Mert élni kell!

Csuszka

Függőlegesen fut parányian
a törzs barázdáin. Aprócska lába
csak karom s kapaszkodás, míg kitart,
kutat. Nemcsak a csőre szúrja-vágja,
nemcsak a fej billen, nyújtózik az
ékes nyak; egész teste dől a vágyva
vágyott étekre. Minden íze-porca
fárad, mintha a törvény maga volna.

Tudnál-e így lenni? Ilyen egészen
tenni, tűrni, várni? – kérdezem magamtól
a lusta, butító nyárban. Eléget
a tétlenség is, ha mint a parancsszót
vagy esküt veszed magadra. Tenyészet
csak a teljes, hogy szinte vall tudatról.
Mi elveszejtőn fáj, s a vágy totális,
mert a percben ott a „lehetne mást is?”.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben