N. G.-nek
Perselybe csörrenő pénz is
lehetne ilyenkor a szó,
de csak a télbe forduló
nappal csikordul;
s újra meg újra ugyanúgy
ott dermednek a fagyban,
fejkendőjükbe bugyolálva
standjuknál a kofák
matrjoskababái;
sárgáll asztalukon a sütőtök szelete,
mintha fogyó-növő holdak
szállottak volna alá
a szitáló fehérrel;
kosarak, almák, fenyőkoszorúk közt
olyan most ez a kései reggel,
oly mozdulatlan
és csöndes, hogy szinte
borostyánkövébe zárhatna mindent
az égve felejtett utcai villany;
s hirtelen – talán kegyelemből –
satírozni kezd mindent a menny,
és az alig derengő
templomtorony
mágussüvegére
csillag-, nap- s holdjeleket rajzol a hó.
2005. december 24.
