×

Milyen végleg, milyen váratlanul

Mezey Katalin

2006 // 09


Mátis Lívia emlékére

Milyen végleg,
milyen váratlanul
röppennek el
a megszokott angyalok!

Koldus gondokból
pazar kincseket
hagytál magad után.
Nem az uzsorás kincsét,
ami bedőlt ház alól
kerül elő.
Képesség teremtette,
önmagát sarkantyúzó,
célra tartó tudás,
ami a pénznél többre képes,
mert mozgatója
nem a számítás,
és nem a saját javát keresi.
De mit? Mit is kerestél?
Elszánt önpusztítással
futva kimerülésig.

Milyen végleg,
milyen váratlanul
röppennek el
a megszokott angyalok!

Sűrű falomb közül,
hirtelen hangra
mind a madarak.
Riadtan nézzük,
ki mindenki tűnik el
felhőrések között
vagy egy földrepedésben.
Tudtuk persze, hogy
nektek is szárnyatok van,
rebbenő sorsotok van.
De örök sietségben,
a síró-fúvó szélben
mért hagytatok itt
egyszerre
kitartó jóbarátot,
konok ellenfelet?
Miféle hang volt,
ami elhívott,
ami jelet adott
a pusztulásra?
Mi elől menekültetek,
a sorsunk tanulságait
levonni nem tudókat,
ittfeledve minket,
akik tovább forgunk
a sietségben,
a sívó-rívó szélben,
kitartó jóbarátok
s ellenfelek körében.
Tövises indáikban,
szeretetláncaikban
ideig-óráig még
fennakadva.
Magunk után
alig-nyomot ha hagyva.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben