×

Keleti versek

Bakos Kiss Károly

2006 // 09


„Nehéz a fűnek a nyirkos harmat,
szőné a hálót a pók az égig.”

Tu-fu

Bambuszág madárral

Könnyü madár hull, lebben az ágon.
S bomlik a táj, mint éjjel a selymek.
Sötéten gyűrődik szemem, ha távol
Záporok őrült dobokat vernek.
Könnyü madár hull, fagyra zuhan csak.
Nád deres ujján pilla ha rebben.
Készen a tusrajz, benne a csillag
Fénye a mélykék selyemre cseppen.

Tusrajz

Ó jaj minden szétfolyik
Ó jaj minden megmarad
Hideg tinta lett az ég
Üres foltja lett a nap
Fűre nyirkos harmat ég
Légy a hálón fennakad
Ó jaj minden szétfolyik
Ó jaj minden megmarad

Villám

Sárga mélyű girbegurba ábra.
Csak átcikáz az éjen, szétterül
S elmúlik. – De minden szív megállna,
Ha ott maradna egyszer bélyegül.

Legyező

Nyílik a zápor, a zöld legyező.
Erezés rajta a ferde eső.
Világos arcát homályba vonja,
És elfut a nyár, az unt szerető.

Fecske

Kis éjkabátján megcsillan a fény.
Bár súlya van, a súlytalan övé.
Szeretnék, mint e madár, könnyedén
Szállni fel, fel a fájdalom fölé.

Törékeny asszony éneke

Gyenge roppan, összetör.
Erős mindent elvisel.
Erős roppan, összetör.
Gyönge hajlik, elvisel.

Fenség

Fenséges a hegyek orma, hasadékos, omlatag.
Fenséges a hullám rojtja, szőke habja partra csap.
Fenséges a fűzek íve, fák sudára, s darvakat
Fest a fény, de mind hiába: szürke pille álma csak.

November

Lépdel az ősz, fáim rázza.
S fázom,
Mintha sárga csontom fázna.

Készülődés

Hajnalodik. Moccanatlan
A vén fák összevissza ága.
Szöszmötölök, készülődöm.
Indul a ház előtt a járda.

Hegyi út télen

Behavazott völgyek helyén,
Végtelen nagy hegyek fején
Örök fehér ragyogás van.
Távolodó pont inog a havazásban.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben