Fenekedések; Hanyag mozdulattal; Nincs föloldozás

Fenekedések

A kés vasát fenék eszik
fenék eszik fenőkövek
és általuk élesedik
ösztönével fenekedik
a világ is jövet-menet

Mind ilyen mi következik
Fenemódon fenekedik
Kő hull ha kő követ követ
Kés keskenyre levetkezik
Következnek kések kövek

Vasak vásnak vésnek velük
Fene eszi amit ehet
Mifenének fenekednek
fene egyék egye fenék
amiért kő követ követ

Aki fen az fenyeget már
kifent fémet fényesítve
A lélek is élesedik
pedig azt még alig fenik
De a test már fene-vitte

Hanyag mozdulattal

Már nincsen bennem semmi
mi én lehetnék főleg
Csak az arcomon átütő ráncok
e kis halálelőleg

Sötét beszédes látvány
messzire meredő szem
és a föl nem fogható komor
s vakult végtelen

ami sose néz vissza
nem átkoz és nem szeret
csak épp hanyag mozdulattal
lekaszálja az életet

Nincs föloldozás

Majd jól figyelj ha a szívdombok fölött
átvillámlanak vesztes perceid
Napsütésben emlék-ég dörög
s érzed a jelen jégveréseit
de gyerekkori tájad füstölög

Majd jól figyelj mert nincs feloldozás
a megmaradt ösvény nem visz sehova
Nem lendít tovább semmi csak a láz
csupán a te elhamvasztó lázad
amivé az tesz az leszel maga!

Majd jól figyelj ha szíved dombjaira
komor idődnek felhője borul
s mintha örökre elveszne az ég
Úgy látszik nem más mint csupa hiba
ez a világ- és emberteremtés

S magad is csak ekként viselkedhetsz
mert körötted minden azt sugallja
hogy egyedül te lehetsz a vesztes
Nincs is más valóságra sehol semmi jel
Szíved dombvidékéről Istenig figyelj!