×

Monódia

Szöllősi Zoltán

2006 // 07-08


Kodály Zoltánnak

Bár maradtam volna akkor
Bár volnék ma inkább úttalan
Korai e magas aggkor
Hol havas már minden szál hajam

Felejtem utamat könnyen
Ifjak arcán múltba riadok
Bánatot csordítnak bennem
Még vaddohányvirág illatot

Hőség bennem mint körülem
Éjszaka papírom mint a nap
Üresen üzenettelen
Kezem agyam szívem is hanyag

Még asztalnál ülök igaz
Térdekhez érhet még a térdem
Nincsenek vélem hamisak
Abroszom földig lóg le kéken

Lepattintott söröskupak
Csillag gurul székem lábáig
Vélem siratják sorsukat
Koronátlan békakirályfik

Hasztalan itt a bánatom
Nem mozdít tovább szenvedés se
Lombos fa kínja ablakon
Holdat vés az ég zöld rezébe

Mert írhatatlan s íratlan
Amit megírtam és amit nem
Mert bírhatatlan s bíratlan
Amit kibírtam és amit nem

Próbálkozom hát elölről
Nézek Dunára bukó hegyet
Most írnék verset először
Hol a részeg kő is részegebb

Villamos robog valahol
Nem látom de jól emlékezem
Rajzolt keréken zakatol
Görbére sikerült síneken

Test és lélek még egy vagyok
Huszadik századi kentaur
Lábam még Bábelen tapos
Imám Kárpát haváig tolul

Miként száműzött Kelemen
Emlékezve élek magyarul
Műhelyén Nagyurunk lesem
Minket formál most is ha gyalul

Hull a fény göndör forgácsa
Forró éjszakában téli dísz
És az éj mint fenyő állna
Reszket árnya hosszan lent a víz

Mint vályúra torlódik ím
Itt szomjas Pest ott meg Budavár
S nézem: e női híd e gím
Szökell-e vagy éppen vasban áll

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben