×

Látlelet VIII.

Szigethy Gábor

2006 // 04



Magas polcra ültették az elvtársak Bata István villamosvezetőt: 1949. június 1-jén az akkor már főállású kommunista pártfunkcionáriust „áthelyezték” a Néphadseregbe, és tartalékos közlegényből előléptették ezredessé. Bata elvtárs rövid ideig Moszkvában tanult, és 1950. május 23-án már vezérőrnagy, az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsnokhelyettese. Új munkakörébe nem kell beletanulnia. Ideje sincs rá: augusztus 1-jén kinevezik az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsnokává. Itt sem melegszik meg feneke alatt a szék, október 7-én a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke lesz. Bata elvtárs gyors karrierjének titka: Moszkva utasítására erőltetett menetben fejlesztik a magyar hadsereget, az eredményes békeharc érdekében rövid idő alatt 200 ezer fölé nő a hadsereg létszáma, ezért szükség van a Moszkva-hű, engedelmes főtisztekre.

Sztálin halála után, 1953-ban azonban megváltozik a párt irányvonala: a szovjet elvtársak úgy döntenek, mégsem kell kicsi országunkban ekkora hadsereg, és az elhibázott haderőfejlesztésért a bűnbakká tett Farkas Mihály honvédelmi miniszter a felelős. Leváltják; az 1953. július 4-én megalakuló Nagy Imre-kormányban utóda Bata István.

Bata elvtárs a magyar és szovjet káderes elvtársak szerint megbízható, elvhű, jó szervezőképességű elvtárs, ezért elnézhető, hogy műveletlen és erőszakos.

Amikor másfél év múlva, 1955 áprilisában Rákosinak sikerül Nagy Imrét kipenderíteni a hatalomból, Bata István marad miniszter. Amikor 1956 júliusában Rákosit elvtársai kipenderítik a hatalomból, Bata István alatt nem remeg a miniszteri szék. Bata István megbízható és szófogadó elvtárs. Szót fogadott Farkas Mihály elvtársnak. Szót fogadott Nagy Imre elvtársnak. Szót fogadott Rákosi elvtársnak. 1956 nyarán szót fogad Gerő Ernő elvtársnak. És 1956. október 24-én megpróbál újra szót fogadni Nagy Imre elvtársnak. És folyamatosan szót fogad a szovjet tanácsadó elvtársaknak.

1956. október 26-án elvtársai mégis leváltják. Két napig még Budapesten téblábol, aztán október 28-án néhány rossz arcú bolsevik díszpinty – Gerő Ernő, Hegedüs András, Piros László – társaságában Moszkvába távozik.

Bata elvtárs erőszakos, műveletlen, de megbízható elvtárs. Október 23-án azonban szakszerűtlenül és öntudatos kommunistához nem méltóan viselkedik. Nem rendel el magasabb fokozatú tiszti riadót. Nem ad ki egyértelmű parancsot a fontosabb objektumok, középületek, lőszerraktárak őrzésére, védelmére. Az általa Budapestre rendelt alakulatok lőszer és határozott parancs nélkül érkeznek a fővárosba.

Mondhatnánk: egy vezérezredessé soron kívül kinevezett villamosvezetőtől az is derék dolog, hogy hűségesen követi a párt mindenkori irányvonalát, szót fogad a nála okosabb és magasabb beosztású elvtársainak. De vajon hol voltak a szovjet tanácsadó elvtársak október 23-án? Mit tanácsoltak a vezérezredes elvtársnak? Bata István magától volt olyan ostoba, hogy amikor a hazaáruló miniszterelnök, Hegedüs András és a vele egy húron pendülő pártfőtitkár, Gerő Ernő már a szovjet csapatok budapesti bevetéséről tárgyal a moszkvai elvtársakkal, ő, aki soha egy lépést sem tett a szovjet tanácsadókkal való egyeztetés nélkül, most saját szakállára tétlenkedik? Elképzelhető, hogy a hadsereg kommunista tisztjei közül senkinek sem jutott eszébe, hogy a szocialista rendszer védelme érdekében határozottabb vezetésre lenne szükség? És a minden lében mindig kanál szovjet tanácsadók is órákon keresztül tanácstalankodva nézték, hogy a budapesti utcákon fölrobbannak az indulatok?

(Szomszédunk, Nagy Sándor rendőr főhadnagy valamikor október 24-én csapzottan, rosszkedvűen jött haza. A lépcsőházban találkozott nagyanyámmal. Szétverték a pártot. A fegyvereket odaadtuk annak, aki kérte – mondta, és eltűnt a lakásában napokra, talán hetekre. Nagyanyám nekem morfondírozott: Mi az, hogy szétverték a pártot? Kik verték szét a pártot? Lehet, hogy az oroszok? Vagy a kommunisták?)

Vajon Bata István 1956. október 23-án este és a következő két napban, amikor ellentmondásos és értelmezhetetlen parancsokat adott ki, csak mérhetetlenül ostoba volt, vagy mérhetetlenül ostobán csupán szót fogadott valakinek vagy valakiknek? A többi hazaárulóval együtt október 28-án Moszkvába röpült, és két évig élvezte bolsevik barátai vendégszeretetét. Aztán amikor 1958-ban visszatérhetett Magyarországra, kommunista elvtársai, azok, akik belőle néhány éve villamosvezetőből vezérezredest csináltak, kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból, és megfosztották rendfokozatától. Bata elvtárs mehetett vissza a közlekedésbe: elvtársai kinevezték remízigazgatónak.

Próbálom elképzelni a javításra váró villamosok között terepszemlét tartó Bata elvtársat: megalázó feladat egy volt vezérezredesnek, vezérkari főnöknek, miniszternek.

Vajon milyen remízigazgató volt a műveletlen, erőszakos, rangjától megfosztott vezérezredes?

A párt és elvtársai soha nem bocsátottak meg Bata elvtársnak. Amikor 1982-ben meghalt, hiába fordult a pártközponthoz kérelemmel a szakszervezet, az MSZMP nem volt hajlandó saját halottjának tekinteni a Központi Vezetőség volt tagját, a Politikai Bizottság volt póttagját, a volt honvédelmi minisztert.

A hajdani hentessegéd Piros László – belőle szintén a kommunista párt csinált egyik napról a másikra vezérőrnagyot –, aki 1953-ban a hírhedt Államvédelmi Hatóság parancsnoka volt, aztán belügyminiszter-helyettes, majd belügyminiszter, aki Bata Istvánnal együtt 1956. október 28-án szintén a Szovjetunióba távozott (de már november elején visszatért Magyarországra, és részt vett 1956. november 3-án éjszaka Maléter Pál honvédelmi miniszter törvénytelen, tisztességtelen és minden nemzetközi jogi normát lábbal tipró letartóztatásában), vajon milyen főmérnöke, majd igazgatója volt a hatvanas–hetvenes években a szegedi szalámigyárnak? Neki miért nem bocsátott meg Kádár elvtárs? És miért bocsátott meg Rajnai Sándor elvtársnak, a volt államvédelmi alezredesnek, aki 1956. október 28-án nem Moszkvába röpült, hanem több társával együtt Tökölre, a szovjet hadsereg parancsnokságára sietett? Lehet, hogy Rajnai elvtárs okosabb volt, mint a műveletlen, erőszakos Bata elvtárs vagy a hentesszakmában járatos ávós tiszt Piros László? Rajnai elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett Nagy Imre letartóztatásának megszervezésében, ezért lehetett már 1968-ban rendőr vezérőrnagy és 1982-től 1989-ig hazánk moszkvai nagykövete? És vajon Rajnai elvtárs 1992-ben csak úgy magától költözött Izraelbe, vagy oda is az elvtársai küldték? És vajon hogyan fogadták Izraelben a volt kommunista rendőr vezérőrnagyot? Hivatalosan arrafelé nem nagyon kedvelik a bolsevik keretlegényeket!

Nézegetem a régi fényképet. Bata István vezérezredes elvtárs kínai katona elvtársak társaságában laktanyalátogatáson, talán 1956 nyarán. Baloldalt egy sunyi tekintetű, kalapos államvédelmi tiszt, civilben. Bata István előtt egy maga elé bámuló öregkatona. Az asztalon kancsó víz, szódásüveg. A háttérben egy fiatal, kalapos kínai mosolyog. Szocialista életkép.

Ebben a pillanatban a műveletlen, erőszakosan magabiztos Bata István még nem sejti, hogy 1956. október 23-án megoldhatatlan helyzetbe sodorja a történelem. És elvtársai úgy vágják ki a hatalomból, mint bordélyból szokás a használhatatlanná vált kispárnát.

Vajon mi lehetett a véleménye a kommunisták hatalomgyakorlási módszereiről a remízigazgatóvá lefokozott vezérezredes elvtársnak? Ártatlanságát, elvhűségét hangoztatva (revizionista) elvtársaira haragudott, vagy azon töprengett: hol hibázta el?

Lehet, hogy néha leült darvadozni egy pofa sörre a két régi haver, Piros elvtárs és Bata elvtárs? Ültek a füstben, és a régi szép időkre gondolva azon meditáltak: talán mégis jobb lett volna, ha Kádár János helyett ők akasztják föl Nagy Imre elvtársat? De – töprengtek a második pofa sör után – az is lehet, hogy a sorsdöntő hibát akkor követték el, amikor 1951-ben, letartóztatása után nem verették agyon a börtönben Rajnai alezredes elvtárssal Kádár volt belügyminiszter elvtársat? Mert akkor talán most Rajnai elvtárs nem lehetne moszkvai nagykövet, miközben ők remízigazgatóként és szalámigyár-igazgatóként eszik a kegyvesztett elvtársak szomorú kenyerét.

Mennyi megválaszolatlan kérdés! Sok munka vár még a kommunista (bolsevik) párt gyilkosságokkal, hazaárulással, országrontással zsúfolt történetének tudós kutatóira.


Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben