Egy népet önhite, önbizalma hiányában
már a meddőnek tűnő idő is legyűri.
(Lao-ce)
(A kétkedő poéta)
Ki se bomlottak rügyeim
jószerint ki se fakadtak
(mint versfákon a gügye rím)
máris hátamra csaptak
hulló súlyukkal a körték
fanyar almák foszló szilvák
bemocskoltak főm betörték
fát ültető apám szidták
*
Föl se szállt a kertek füstje
a Székelykő alig látszik
máris havak fagy-ezüstje
hull nyakamba mintha másik
világ szólna: úgy érts mindent
mintha nem a gyökér volna
eredője eleinknek
hanem a végféle-forma
hogy nem a
vágy szülne minket
hanem
végzet mit sajnálnánk
de a végről nézvést mindezt:
világ elejére állnánk
*
A köszörű meg se lódult
kövéből nem pattant szikra
máris a sok félig csorbult
kés itt peng a vállaimban
bordáim közt nyakam táján
ereimbe fagy a vérem
a moccanás belém bénul:
halál csügg az élet ágán...
halálcsillag jár az égen
(Apám – és árnya)
Mocorgó árny a kert mélyén
Vajon még ő
vajon még én?
Apám épp a sasfát ássa
Katibogár indításra
Nevem ott szárad a végén
Mégsem ismerünk egymásra
Pedig mintha visszamászna
Minden bogár az időből
Sasfát rágó méregzöldből
Tetejébe indulásra
Kifakult az idők vászna
Fájón zuhannak a fények
S mégis
minden szárnycsapásra
Innen röppen fel az ének
Szó és harmat innen szállong
Fagyökértől fel az égig
Pusztulásra
Mintha innen indulnának
Szerteszét az időszálak
E mélységből
sas tövéből
Mintha anyátalan méhből
Halál fészke lett a sasfa?
Bogárnak és denevérnek?
Istenem hogy fáj a hívás
Istenem hogy fáj az ének
(A reménykedő historikus)
Átok lett a Poros Útból...
Vagy csak megorrolt az Isten?
Hogy a porban hurcolt múltból
Valamicskét belénk hintsen?
Hogy az
Élet földerengjen,
s ne az
élés dühe hajtson –
bölcsők s bölcsek földje ringjon
Szamos-marton
Duna-parton...
(A bölcs)
Uram
küszöbödre hajlunk
Katonáidat ereszd szét
Nem féli senki már kardunk
Kelet lobbanó keresztjét
Nyílvesszeink kirügyeztek
Sámán egy szál se hogy szóljon
Ménjeink szegyében tetvek
Álom a kerecsensólyom
De hogyha tavaszod virrad
S Igéd lesz ismét a mérce
Add hogy egy nép is megértse
A megkezdett
s megszakadt leckét:
Semmivé válik a ködben
Ki vérének állít kelepcét.
(Budapest, 2005 decemberében)