×

Halálcsillag – avagy: mondjuk a magunkét

Bágyoni Szabó István

2006 // 04
Egy népet önhite, önbizalma hiányában
már a meddőnek tűnő idő is legyűri.
(Lao-ce)

(A kétkedő poéta)

Ki se bomlottak rügyeim
jószerint ki se fakadtak
(mint versfákon a gügye rím)
máris hátamra csaptak

hulló súlyukkal a körték
fanyar almák foszló szilvák
bemocskoltak főm betörték
fát ültető apám szidták

*

Föl se szállt a kertek füstje
a Székelykő alig látszik
máris havak fagy-ezüstje
hull nyakamba mintha másik

világ szólna: úgy érts mindent
mintha nem a gyökér volna
eredője eleinknek
hanem a végféle-forma

hogy nem a vágy szülne minket
hanem végzet mit sajnálnánk

de a végről nézvést mindezt:
világ elejére állnánk

*

A köszörű meg se lódult
kövéből nem pattant szikra
máris a sok félig csorbult
kés itt peng a vállaimban

bordáim közt nyakam táján
ereimbe fagy a vérem
a moccanás belém bénul:
halál csügg az élet ágán...

halálcsillag jár az égen

(Apám – és árnya)

Mocorgó árny a kert mélyén
Vajon még ő vajon még én?

Apám épp a sasfát ássa
Katibogár indításra
Nevem ott szárad a végén

Mégsem ismerünk egymásra
Pedig mintha visszamászna
Minden bogár az időből
Sasfát rágó méregzöldből
Tetejébe indulásra

Kifakult az idők vászna

Fájón zuhannak a fények

S mégis minden szárnycsapásra

Innen röppen fel az ének

Szó és harmat innen szállong

Fagyökértől fel az égig Pusztulásra

Mintha innen indulnának

Szerteszét az időszálak

E mélységből sas tövéből

Mintha anyátalan méhből


Halál fészke lett a sasfa?

Bogárnak és denevérnek?

Istenem hogy fáj a hívás

Istenem hogy fáj az ének

(A reménykedő historikus)

Átok lett a Poros Útból...

Vagy csak megorrolt az Isten?
Hogy a porban hurcolt múltból

Valamicskét belénk hintsen?

Hogy az Élet földerengjen,
s ne az élés dühe hajtson –
bölcsők s bölcsek földje ringjon

Szamos-marton Duna-parton...

(A bölcs)

Uram küszöbödre hajlunk

Katonáidat ereszd szét
Nem féli senki már kardunk
Kelet lobbanó keresztjét

Nyílvesszeink kirügyeztek
Sámán egy szál se hogy szóljon
Ménjeink szegyében tetvek
Álom a kerecsensólyom

De hogyha tavaszod virrad
S Igéd lesz ismét a mérce
Add hogy egy nép is megértse
A megkezdett s megszakadt leckét:
Semmivé válik a ködben
Ki vérének állít kelepcét.

(Budapest, 2005 decemberében)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben