A Galántai táncok szabadsága

Az ifjúság szabadságmágia. A zene szabadságmánia.
A szabadság Kodálynál ötfokú munkatempóra jár.
Békességet szerezvén égő hiányú nyughatatlanságokon át.

Kodálynak furcsa éjszakája volt. A zongorára bagoly szállt,
a holdfényben fenyőerdők tüdőrengetege idézte Galántát,
a feketés fényben gyöngéden fölé hajló Jaloveczky Paulinát.

Ó, anyja áldott, üde, annyit zongorázó keze! Sínek, hosszú
sínek Felvidéktől a Hűvösvölgyig, s apja, Kodály Frigyes
állomásfőnök máris harangozva indítja a vonatokat ide, ide!

Persze, persze! Tegnap késő éjig lapozta az 1800-ban, Bécsben
megjelent magyar táncfüzeteket! A Budapest–Bécs vasúti
csomópont Galánta bűvös gyermekkori emlékként robogott fel!

Gyermekek legjobb védelme, ha szívükbe adjuk a jót: Kodály
tiszta zenei levegője a tudatalatti magyarság egébe röptet
fagott sólymokat, többszólamú generációs tananyagot.

Galánta, Galánta! A Népiskola első padjától az utolsóig
átrezeg, énekel a Nagy Harmónia, a legédesebb, legmostohább
elszánt harmóniák tájékozódó testvéreként.

Kodály mindent átharmonizál. Talentuma a keserűséget legyőzi.
A kicsinyek éneke a legüdítőbb, hirdeti. A kicsiny hazáké.
A magyarság még nem mondta el a világnak mondandóját. Ezért.