×

Pusztay János: Beszakadt aranyhíd; Topopoezis

Balázs Géza

2006 // 03
2005-ben két verseskönyvet is megjelentetett Pusztay János, a jeles nyelvész, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztika Tanszékének alapítója, professzora. Egy komolyat és  – talán a komolyságot vagy a fájdalmat oldandó – egy játékosat. A Beszakadt aranyhíd különösen természeti képekkel, leginkább éppen a vízzel, illetve az úszással kapcsolatosan mutat elgondolkodtató, szomorú vagy éppen tragikus látleleteket a vízben úszó emberről, a horgászokkal való viaskodásáról vagy éppen a magány sokféle arcáról, a küzdelem értelméről, a mindennapok kaotikus világáról. A természeti kép filozófiává lényegül: „emitt káosz / túlnan béke / amott a kezdet / ideát – vége / el innen el – / sejlik fel bennem / a túlpartra kell mennem / hogy ezt megszeressem?” A címadó vers érzéki finomsággal mutatja a természetiből antropológiaivá növelt fájdalmat: „aranyhíd / rajta úszom / elvakít / szemem behunyom / a hídfőnek / felhő ütközik / úszom tovább / az összetört hídon”. Beszakadt az aranyhíd… A nyelvész-költő személyes névmásokban látja-láttatja az elmagányosodást és a közelgő elmúlást: „minden te / elkopik mellőlem / a végén / elhagy az én is”.

Sehol egy örömteli, egy teljes pillanat. Minden csonkult, hiányos, elvesző. De a vers, a gondolat szép, például az imádság értelmét-lényegét feszegető, amelyben megjelennek a költő tudományos vizsgálódásának szereplői: „Uram / tornyot kövekből nem építhetek / hozzád / mint a gazdag Babilon / de még csak lajtorját sem fából / mint a szamojédok északon / hogy elérjelek / nem a testnek / kell törekednie / hozzád / a lélek ujjbegyei / hogy összeérjenek”.

De a borúra ott a derű! A második 2005. évi verseskötet (Topopoezis) nyelvi kísérletezés, sőt nyelvi bravúr. Egyáltalán: poézis ez? Vagy popoezis? Esetleg topopoezis? Megadott (szűkített magyar) szókészletből (helynévkészletből = toponímia) dolgozik, keres benne grammatikát, költ neki átvitt, metaforikus jelentést, és nyújt tág értelmezési lehetőséget, a magunk világának beleélését.

A nyelvész sok-sok tudományos, közéleti könyv, mindennapi nyelvpolitikai viták, valamint a már említett s talán az előzőek következtében is szomorú verseskönyv után most egy nyelvjátékos könyvvel is megajándékoz bennünket. Szókészlete a magyar helységnévtár (Aggtelek, Szombathely, Velem…), nyelvtana a helynevekben rejlő grammatika (boldog – ige; láb-od – személyjeles főnév; nak – rag; tol-na – feltételes módú igealak; tol-d – felszólító módú igealak; ban-a – rag + névelő kapcsolat). A magyar nyelv csodája, hogy a helyneveket egymás mellé téve nyelvtani sorokat is kaphatunk: „egyek / egyed”. Más nyelven aligha lehet ilyen költészetet művelni! A költő természetesen a helyneveket végig kisbetűvel írja, nehogy megzavarjon bennünket a tulajdonnévi jelleg. A neveket jelentésük szerint, ahol szükséges, szétbontja, ezt azonban nem jelöli különírással: „nemesnép / nemesvita”. Az értelmező olvasónak kell rájönnie: nemes nép / nemes vita. Mesteri (ez is egy helynév!) összeolvasásokra van lehetőség: „baj / bana / fiad – / füle / fáj” (most még segítek: bajban a fiad – füle fáj). Vagy ez: „kismacs / kám / bolhás”.

Játékos nyelvi párhuzamokon, a nyelvi kifejezőeszközök rugalmasságán, átértelmezhetőségén alapulnak Pusztay János helynévversei. Kötete fölfogható nyelvi rejtvénynek is: vajon hogyan tagoljuk, hogyan olvassuk egybe a neveket, mit rejt el a költő, s ha már rájöttünk, következhet az értelmezés: mit sugall? Például ez a Vas megyei rímes sor: „vasvár / sárvár / ikervár”, vagy a mesteri kiazmus: „szombathely / pórszombat”. Mint tudjuk, korábbi közéleti (prózai) kötetének is költői címet adott: Búcsú váramtól.

A kis kötet a következő ciklusokra oszlik: magyarföld, történelem, egyek?, mesteri, fáj, kápolna, topo(po)rno, zagyva földrajz. Bevezető versikéje cikluson kívüli, talán mindennek az esszenciája, hiszen a mindennapi magyar bánat modern környezetben való elbeszélése. A címe: hon-lap. Maga a vers: „nagybajom kisbér@türje.hu”. Kell-e ennél tömörebb helyzetkép?

Így fest egy változatban a magyar történelem helynevekben elbeszélve: „istenmezeje / mohács / heves / harc / vasad / vág / lábatlan / sirok”. A szűkebb és a tágabb szülőföld szeretetét és ismeretét jól jelzi az első és legnagyobb ciklus: magyarföld. Mint tudjuk, Magyarföld Vas és Zala megye határán lévő kis település. Magam is sokszor megálltam a helységnévtáblánál, különösen a vonallal áthúzottnál. Sűrítve benne van az egész magyar költészet és mentalitás! De ebben a ciklusban is inkább uralkodik a (keserű) humor: „udvari / bódé – / gyűrűs / galambok / lak / ják”. A könyvben a Vas megyei települések versbe illesztése sokkal gyakoribb, mint másoké; ebből arra is következtethetünk, hogy a költő-nyelvész „alaphelynévkincsében” Vas megye, a szülőföldje áll központi helyen.

A helynévversek egyike-másika gyermekversnek is felfogható, de a szerző már a címbeli tagolásban (topopo-ez-is) figyelmeztet, az egyik ciklus címében pedig egyértelműen utal rá, ezt inkább csak tizennyolc éven felülieknek: topo(po)rno. (Persze dehogy pornó ez, inkább erotikus legyintés! Vagy mégsem?) Lássuk csak: „vica / ajka / bársonyos”, „bugyi / bana / sári”, „tököl / velem / tar / tata / bár / tolna”.

Pusztay János ötletének van előzménye. A régi magyar irodalomban is megverselték már a helyneveket; Csukás István, Kormos István és Tamkó Sirató Károly költői viadalra kelt Magyarország helységnévtára alapján. Pusztay János helynévverseinek az egyedisége az, hogy semmit sem tesz hozzá a helynevekhez, megadott, kötött alakjukból építi fel a költeményt.

A költészetben benne van az ember játékossága, játékos próbálkozása, jelentéskeresése, amely a nyelvkeletkezés pillanatát idézi fel. A megadott szókészletből újraalkotott jelentések ezt a pillanatot ragadják meg, s ezzel rádöbbentik olvasójukat, rejtvényfejtőiket a játékos teremtés, a felfedezés örök emberi értékére és értelmére. Olyan világban, amikor egyre kevésbé értik/értjük a szövegeket, a szókészlet, a jelentések kiüresedése és elszürkülése a fő irány, olvasáspedagógiai, nyelvművelő programnak is ajánlanám Pusztay János verseit. De ha csak egy jót akarnak mulatni, akkor is megéri elolvasni!

(Savaria University Press, 2005)

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben