×

(vissza)galopp

Aczél Géza

2006 // 01



– lírai utószinkron –

13.

ha most slágeríráshoz lenne kedvem: egy tartalékos de csudaszép – ilyesmit kéne
énekelnem ám gyomrom a laktanyától még akkor is rándult mikor már nem kellett
remegni a mínusz IQ-ba tévedt őrmester fröcsögő szavátul csak bámulni a nyikorgó
vaságyat a pattogó kapitányt a világpolitikából naprakész szánalmas tapírt ahogy
ferde kis kommentárokból teleírt lapjait szorongatva valami ősnomád sistergéssel
egyensúlyozta magát tucatnyi feles és a rakétarendszerek elmélete között a napra
átütő vörös fejjel és dicséretesen optimistán csak a figurából tanítani lehetett volna
a szocializmus lényegét csakhogy majdnem mindnyájan ifjú apák vagy férjek voltunk
a kerítésen túlra sóhajtoztunk hiányzott nagyon a gyerek és/vagy a feleség dolgaink
természetes ritmusa sehogy sem akartunk atomtámadáskor használt fehér lepedőkben
letakarva a robbanás centrumától ellenkező irányba mászni inkább a kopott kantinban
hatalmas söröket gurítani és dajdalászni míg ezt is kerékbe nem törte egy szélesen
humánista rendelet mely a szeszt a harci bázison belül kiszáradt torkunkból kivonta
ezért aztán csőre töltött fegyvereinket a különböző őrségek rozzant ágyai alá dobva
átsurrantunk a zöld takonyba s visszafelé volt hogy percekig leállt a forgalmas úton
a forgalom mint mikor dülledt szemű védett békák ugrálnak át egyik vízfolyásból
a másikba a flaszteron úgy közlekedtünk birizdó törzsőrmester után kissé guggolva
vissza a honvédelmi hutorba (a gyengébbek kedvéért oroszul tanya) s ezt a fáradt
rímet megengedte akkor a nagypolitika szörnyű viszonylata csakhogy ezzel nem
lett vége a komédiának a becsempészett török ánizsos pálinkától a továbbképzett
legénység lassan lefáradt némelyikük kibuggyant szemgolyókkal nézett maga elé
s énjéből kivadulva a detoxikáló felé lazulva motyogni kezdte: minden nő kurva
lettünk is mind hamar zavart othellókká a gacsos szakaszt naponta morzsolta porrá
a könnyű kartonruhákban otthon hagyott asszonyainkról szállongó sikamlós hírek
lengedelme s míg e különös képzavarral birkózott az elme már ágyazott is előre
egy illúziótlanabb brutális világba honnan a zord tízparancsolat legtöbbje kizárva
a kikopott meneteken szivárog be a cédaság a lélek hánykolódik életveszélyesen
az eszelősség és a keményen betokosodott cinizmus között s értelmetlen szerencse
hogy nem kell bonyolódni ok-okozatba és mikrofilológiákba ki és hol bűnözött
s mi tehető át ezekből egy emelkedettebb intellektuális dimenzióba hol nem zeng
bele a flóta a napi praktikákba az ember elfogadja hogy körben mindenki gyarló
és végtelenül árva összeláncolva is folytonosan keresve egyetlen törékeny életét
és magát lehántva sorra az álom kamaszos szirmait melyek mögött a szent család
az ősök felől csak békés barnuló fotókról rafináltan beállított poros pózokból üzen
lassan rádöbbenve e mikrovilág is egy feslett nagyüzem s beindul bénult agyával
feldolgozni a kínt magával persze megbocsátó ezt a biológiai köbmétert a végső
besüppedés előtt jócskán jobban érdekli mi történik odakint zaklatottan ácsorog
hát alkonyatkor a madárszaros kapuban nyomja felhevült homlokát zenés presszók
üvegére üres óráin bomlottan rakosgatva a sok színes leleplezésre szánt mozaikot
ki mikor kivel kárhozott emez erotikus kavalkádban talán csak mátyás király vitéze
nem gyanúsított s karmolt méltósága legfeljebb akkor emelkedik az origóba vissza
ha a féltékenység szecessziós indája mint férfiönérzetet növelő öntelt premissza
a másik felől visszakanyarodik némi zavar után kezdtünk családként élni megint
pedig akkor már nagyon be voltam sózva a kedvetlenség besodort az alkoholba
sok kiégett okos ember közé az egyetem állóvizein hol kis könyvtárat igazgattam
hol a tudományban matattam poézisemet is inkább csak a túlzott centralizálás
vetette vissza író színész festő látnok akkortájt csak az lehetett ki a duna vizét itta
szóval beindultak nekem alaposan azok a hetvenes évek gondom a szakma a család
a jövő felől lenne épp temérdek de engem inkább a felszínen úszás kelleme csábít
sose érek ekkor haza vacsoráig olykor azért az irodalomban is dolgozom nemhiába
dünnyögi fülembe majdnem géniusz haverom egy jó recenzió öreg jobb mint a pina
durva kritikáim csokrai ez idő tájt az újszülöttek fölényével már úgy sokasodnak
mint ezüstifjas sok galiba így aztán csak nem veszek bele teljesen a züllött éjszakába
bölcs nejem sem annyira kába beleszól hát rezignáltan a hűlni kezdő tájba – kellene
még egy gyerek lazulni kezdenek tétován a hevederek visszaemelkedünk komolyan
a megfontolt apaságba kinek fia gagyog miért nem gagyog leánya ilyen egyszerűen
nem keveredhetünk végül a túlvilágra a bürokrácia kásahegyeit is megjárva dohos
albérletünket bizalmatlan kiutalásra váltva mivel száz év után ismeretlen vizekre
dohányozta magát a ház furcsa asszonya saját ósdi falak között rügyezett immár
új hona a megigazulásnak ezért félrészeg nőgyógyászokkal az éjszakában nagyokat
értekeztem hogy ne jöjjön a drága jövevény fékezetten nagy antifekunditásokba
mártva legyen neki két keze fényes arca rugdalózó lába nejem akkor már egy életre
utólag könnyű látni gyökeret eresztett a nyomdába s kezdetben mint a nagy cég egyre
híresebb korrektora kissé megnyugodhatott hogy korrekt ura a csöndesebb öblökbe
húzódást nyiladozó felelősséggel levezényli s ha a párválasztás naivsága kölcsönösen
már nem is a régi a gyanakvások puha melegében gömbölyödni kezd hasa újra szépen
ákoska zavartan lesi beindul szakrálisan a testvérkedések bipoláris tánca egyfelől húz
máskor ösztönösen taszít a másikra pazarolt gesztusok irigykedve fölsejlő hiánya
az idő hetvenhárom delelőjén csöndesen megáll materiális külsőségekben is rátérünk
a még gusztusos szegényes gyarapodásra könyvespolcokat kopácsolunk mindenkinek
van normális étele telik szocreál ruhára az első szoba fénylő parkettájára büszkén
kiterítünk egy komoly tónusú gépi perzsát s ha nem lennénk koravén idegi fáradtságba
zárva csupa verzállal köszöntenénk a szöszi csillukára ki jelként is közénk érkezett

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben