×

Tudás; A tudás felett; Ősz eleji sóhaj

Kiss Dénes

2006 // 01
Köszöntjük a 70 éves költőt

Tudás

Semmit se tudok magamról sem a világról
De a világ se tud semmit rólam
Csak éji kísértetfény világol
a szegény bennem lakóban


Az égbolt nem más mint napfény
Nappal miért éppen ezt gondolom?
Kószálva árva lélek alakként
a semmittevés szálait fonom


színes káprázatokká össze
Magamhoz a fájdalom se térít
Azt hiszem senki se rakja örökre
eggyé a kuszaság igéit


Minden szertefut fény és árnyék
egyazon szőnyegbe szőve
Magam is szélfútta alakként
rejtőzöm földből időbe


S az idő meg porrá röggé őröl
és soha nem vigasztal remény
hogy kezdhetek mindent elölről
fütyörészve a fák tetején

A tudás felett

A teremtésben semmi sincs lezárva
Csak a törvény az mi állandó marad
A létezés is szüntelen burjánzik
miként a fénynek is csak része a nap


Minden valaminek a folytatása
Nincs semmi ami keletkezett
Az álló pontot senki se találja
A bizonyosság semmivé veszett

A sehánynak sem lehetséges hánya
Magát nem képzeli el a képzelet
A hiány sosem a hiány hiánya
Kancsal többlet a tudás felett

Ősz eleji sóhaj

Átvágok a langyos péntek délutánon
De nem marad utánam sehol se lábnyom
Kemény bazaltkockákon s aszfalton járva
mikor az ősz beleszövődik a nyárba
Fölizzik bennem az a lelki szerkezet
mely erővé termeli szent düheimet
és rám lehet kapcsolni akár száz falut
fölgyullad sok lámpa s világos lesz az út
Úgy vetem magam a szent szitkozódásba
mintha ugranék a lehűsítő árba
A nők kinyílva mint rózsák tulipánok
s mind gyönyörűek az asszonyok leányok
Én meg csak fejlesztem az energiákat
nagy szent düheimből hétköznap vasárnap
reménytelen forgó sárgult napok ölén
s a várost elönti áttetsző tiszta fény
Erőmű a lelkem mely szitkozódásból
az égre vakító napokat varázsol

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben