×

Összeesküvés; Északi költő, nyugati költő; Tűz, hamu

Zsille Gábor

2006 // 01
Összeesküvés

Van ez a kör. Van ez a vonal.
Van ez a kerek, folytonos egész.
Van ez a néma, beszédes paktum,
ezerszín, versengő, féltékeny egység.
Két országgal arrébb leemelem a polcról
valamelyikük könyvét, néhányat lapozok,
és tessék, ott van egy sor, éppen az,
ami nálam, csak nem kezdő, de záró.
Vértelen rokonság. Egymásba csöndező szavak.



Északi költő, nyugati költő

Ez a hallgatag, mélabús északi férfi,
igen, ő az: a költő. A negyedik vodkát is
kirendeli, elmond egy disznó viccet
és komoran néz, homlokába hulló
hajtincse elégiákat legyez.
Kreol bőrű
sziléziai társa, négyszáz kilométerrel
arrébb, a vodkától fejfájást kap:
száraz francia vörösbort szürcsöl és
Márairól beszél. „Regi borátom!” – rikkantja
tört magyarsággal, és markánsan ölelget.
„Szep lányok!” – rikoltja a hatvanon túl,
majd rendelés ürügyén hosszan fogja
a tizenéves pincérlány kezét. A sziléziai
költő szembogarában páros rímek
menetelnek, jambikus ütemben.
Az északi
költő tekintetében egy szabadvers lebeg.
Állkapcsa szögletes, mint egy norvég
favágóé. Ötödször is rágyújt. Ujjai közt
a kihűlt csikkek, néma orgonasípok.


Tűz, hamu

A fájdalom – mondta Z., hátradőlve
a nem túl kényelmes széken, miután
megkeverte teáját és végigsimított
állán –, a fájdalom üldöz minket
és leterít, a nyomunkban liheg
szívósan, olykor egy időre futni hagy,
a fájdalom baglya fölöttünk köröz,
egy jegenyén gubbaszt és csikorog,
köpetében az éj, a hajnal szőrének
csomói, a fájdalom baglya köpetében
a mi csontjaink izzanak, a mi
lázunk katlana, sebeink lávája,
fájdalom az is, ha alkonyatkor
hosszan jajonganak a vadludak,
ezért van az – mondta Z. és
belekortyolt a teába –, ezért
gondolok annyit a tűzre, tűz,
tűz, Héphaisztosz lángja, tűz,
tűz, a kitépett máj parazsa,
a sziklához láncolt test hamuja.

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben