×

A sors-sereg; Opera omnia; „A puszta télen”; Töredék

Lászlóffy Aladár

2006 // 01
A sors-sereg

Arcom alatt már senki sincs.
Tordán, a temetőhegyen
se hamvveder, se szkíta kincs.
Csak alkalom, hogy csend legyen,
Tordán, a temetőhegyen.
Lassan porladva kivonult
vagy elvonult a sok sereg,
a várvédők, várfeladók,
erdővé nőtt fel a kerek
kis szentmihályfalvi berek,
amerre Bágyon, Szentmihály,
a kőfolyások, szurdokok,
túl Torockó, Balika-vár
s a kihunyt szúrd-és-vágd okok…
Arcom alatt már boldogok.
Porladva minden hallgat már,
sírjukon sírva ébredek,
mint roppant szentjánosbogár,
zöldfényű lila gépezet,
oknélküli emlékezet.

Opera omnia

Büszke alkony, büszke alkony.
Mackó jár a folyóparton,
mély nyoma a puha hóban,
Csíkországban, elhalóban.
Se nem látok, se nem hallok,
már csak látomásból vallok,
addig állíthatók ezek,
amíg tart az emlékezet.
Most olvasom, bárki írja:
megkerül Petőfi sírja,
benne porladt, száradt kezek,
kozákok és kőművesek…
Ha kerestek, benne leszek.

A puszta télen”

Markomba fújok, bizony nem szabad
elhinni, hogy egy ujjperec szabad,
hogy sültkrumplik vagy parázsdarabok
örökre őrzik s fűtik a napot.

Felettem farkas, szép gyorsan repül,
alám a hollószárnyú föld kerül.
Részleges romlás, csak örökre tart.
Ugyan ki bántja itthon a magyart!

Nem a labanc, a természet lövet.
Jó fagyos szél őrli az ősöket,
s terjeng ország helyett az isapur.
Orcánkba fújja múltunkat az Úr.

Hogy megmérhesd: ma mennyiért szabad
feldarabold, feláldoznod magad,
még jó sokáig minta lesz, mikor
szökött betyárként vártál valahol.

Markodba fújok. Bizony nem szabad
hamuba sütött ágyunk megtagadd.
Alkalmi romlás. Ha örökre várt,
ugyan ki bántsa itthon a betyárt!

Töredék

Országmaradvány vagyok útlevéllel.
Kétlábon járó nyelv még meddig él el.
Pillants felém, szemed sarkából látod,
s tulajdon Budámon se hagysz barátot?
Ha tegnap, holnap bármit visznek, hoznak,
én téged lobogtatlak, zsoltározlak.
Mint régi szögesdrótban, benned hálok,
mint aknamezőben, csak benned állok.
Nem bontják rólam soha öntőformád.
Így lát, ki engem valaha is jól lát.
Nincs irgalom, se jobbulás mögöttem,
ma se kegyelmet könyörögni jöttem,
még itt, a menet elejére lökve
amiben élsz, az ige velem jött be,
s velem vettetik oda mindörökre.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben